Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
98 török portyázóknak annyira útjában eső, azok féktelen zsarolásainak és dulásainak egészen kitett, s minden oldalról teljesen védtelen helyzetben nyomorgó somogyi prédikátorok elhatározására döntő hatással lehetett, s hogy volt is, kitetszik Simándihoz irt leveleikből. „Mi is hallván és tudván a kegyelmed jó gondviselését, fejünket kegyelmedhez mint kegyes jó atyánkhoz hajtottuk“ mondják; fentebb nevezett s Ráckeviben megjelent küldötteik által pedig igen kérik, hogy személye szerint a vezérek levelével hozzájuk kijöjjön. Simánál a nála megjelent küldötteket atyailag fogadá, de egyszersmind oly válaszszal bocsátá el magától, melyből mind ők, mind az otthon maradtak érthettek eleget. Az egyes részleteiben köztudomású és többször emlegetett levél egészében igy hangzik: „Fratribus in Christo dilectis Ministris ecclesiarum Simigiensium Salutem, pacem ac omnem Dei benedictionem precor cum offlciosa charitate. Tudom, szerelmes atyámfiai, a tavaszi patai gyűlésünkkor, hogy kegyelmetek egyenlő akarattal supplikála azon minékünk, hogy kegyelmeteket a mi társaságunkba befogadnánk; bőségesen annak okait megértvén, s melyre képest kegyelmeteknek azt felelők, hogy kegyelmetek onnét felyül búcsúzzék el tisztességesen és azután választ adunk kegyelmeteknek. Mostan is azon dolog felől kegyelmetek engemet megtalála a böcsületes atyafiak által, u. m. R. D. Urbánus Heves-Iváni, R. D. Georgius Szikszai és Martinas Gyarmati által, könyörögve, hogy kegyelmetekről viselnénk gondot és magam személye szerint is kegyelmeteket megvisitálnám. A kegyelmetek kívánságát immár régen tudjuk, azért csak Isten egészséget és módot adjon s engedjen: kegyelmetek köziben igyekezünk kilépni, csakhogy szintén mostan nincsen alkalmatosságom arra. Hogy pedig kegyelmetek böcsületes uraim minden aprólékos dologért egyenkint, kettőnkint olyan messzünnen ne fáradjon minduntalan, mert nehéz az utjárás is és igen félelmes, magam is nem minden kicsiny dologért mehetek oda ki: ez azért parancsolatom és kívánságom, a mint sz. Pál is tanít ad. Kor. I. Cap. XIV. 40, hogy mindenek ékesen és jó renddel legyenek szélylvel minden eklézsiában: igy kegyelmetek között is az egész keresztyéni hallgatóknak is lelki épületekre; sőt hogy senki ne láttassák, ingyen is ne találtassák, a ki rend nélkül, hivatal nélkül magának szabadságot venne, valaki a mi társaságunkba akarna állani és mi velünk egyet akarna érteni és a szerint szabadosán, hivalkodásban, részegségben, dobzódásban, szitokban-átokban élne, semmit Istennel és eklézsiának méltóságával nem gondolna -, hogy mondom ezek