Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

fejlődött és erősödött, hóditott és terjeszkedett annyira, liogy a század végét pár évtizeddel megelőzőleg a pápistaságnak már csak apró töredékei maradtak és húzódtak meg itt és amott a klastromok árnyékában; s ugyanazért nehéz elhinni, hogy a Mátrától a Dráváig és azontúl is terjedő ama nagy terület, melynek a század közepe táján 3—4 püspöke is volt egy időben: évtizedeken át fő és kormányos nélkül lett volna akkor, midőn a reformátió már teljes diadalra jutott és erős gyökeret vert. S még nehezebb, ha meggondoljuk, hogy a kül-körülmények sem szolgáltatnak ily föltevésre semmi alapot. Hiszen az az egész terület folyvást a törököt ismerte urának, a ki ha megkívánta is, hogy őtet a prédikátorok halála felől pontosan tudósítsák, de egyéb vallási és egyházi dologba magát nem avatta, s nemcsak nem akadékoskodott soha abban, hogy prot. alattvalóinak püspökei legyenek, hanem ezeknek még védleveleket is adott, hogy „őket senki ne háborgassa, se török, se jobbágy, se senki, hanem tisztükben éljárhassanak“. Mi okból ne lettenek volna tehát püspökök amaz évtizedek alatt?

Szerintem a leghelyesebb föltevés az, hogy Szegedi után csak a mi tudatunkban szakad meg 35 évre a püspökök sorozata, s ezen időből nem azért nem nevezhetünk püspököket, mert nem is voltak, hanem mivel nem akadt a ki nevüket emlékezetben hagyta volna. Bakonyi és Szegedi, s aztán Hercegszőllősi Gáspár, Kecskeméti M. István és Monostori dános nevét és püspökségének emlékét is csak a véletlen mentette meg s adta át az utókornak. Amazokról csak Skarica emlékezik, emezeket az egyetlen Pathai Sámuel említi alkalmilag, s kérdés, ha Skarica nem irja meg Szegedi Kis István életét és Szilágyi Benjámin István nem tudakozódik a Baranyával szomszédos egyházak régibb és újabb állásáról: vájjon tudnánk-e róluk, hogy püspökök voltak?

Az 1572—1608. s illetve 1626-ig terjedő idők dolgainak még eddig nem akadt egykorú tanúja, de talán idővel világosság derül a homályra s megtaláljuk kulcsát a felsőbaranyai elnevezésnek épen úgy, a mint találtunk adatot arra. hogy Szegedi után is volt püspöke az Alsó-Dunamelléknek.

E püspök Körtvélyesi János. Tanult Wittenbergben az 1572-ik évben. Haza jővén lett ceglédi prédikátorrá s majd az Alsó-Dunamellék püspökévé. Az ö püspökösködésének is épen úgy mint elődei és utódaiénak csak egyetlen tanúja van, de épen oly hiteles mint amazoké. E tanú Foktövi János, ki az „Emberről és az ő idejéről11 irattatott könyve 285. lapján a következő s egyéb tekintetben is érdekés dolgokat beszéli:

„Én is Foktövi János Vácon városi prédikátor lévén, kezdem az emberről és az ő idejéről ez könyvbeli Prediká-