Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
76 ért, a tolnaiak gazdag ajándékaikkal tüstént megjelentek előtte, hogy Szegediért kielégítsék; de a bég azt mondá, hogy ő a szegény foglyon másként nem könyörül, hanem ha helyette a tolnai kádi leánya, kiről azt hitték, hogy magyar fogságban van, szabaddá tétetik. A kálmáncsehiek hallván a feltételt, azonnal Perneszi Farkashoz siettek s a gondviselésére bízott foglyok közül a legszebb leányt kiválasztva, ,azt 300 írtért kiváltották s aztán Pécsre vivén, ott tisztára megfürösztötték és törökösen szépen felöltöztették. Megtudván a bégnek Szolnokra menetelét, nyomban utána siettek és a leányt átadták neki. Hasztalan volt azonban ezúttal is . minden költekezésük és törekvésük. A leány ugyanis már útközben kivallotta, hogy ö nem a tolnai kádi leánya, a mint hitték, hanem ama szolgálók egyikéé, ki a hajón veszett el fegyver vagy vizbefullasztás által, vagy a drabantok által hurczoltatott el valamerre, midőn azok az előző években egy — mindenféle néppel és készlettel megrakott hajót a Dunán megsemmisítettek. A bégnek is csakhamar fülébe ment a leány vallomása, minek - íolytán ismét mást gondolt és a legelö'kelőbb s bölcsebb polgárok sem voltak képesek rábírni Szegedinek szabadon bocsátására. A sok költség oda veszett. Fogságának hire a Tisza vidékein is elterjedvén, mindjárt az Í562-ik év elején a debreceni lelkipásztor, Meliusz Péter is megkísértő Czeglédi György váradi, s a hozzájuk csatlakozott Balázs fegyverneki prédikátorral Szegedinek kiszabadítását. Ezek az erdélyi fejedelem nevében egy értékes kristály-serleget vittek ajándékba a bégnek, azonban egyátalában semmire sem mehettek, sőt inkább sulyosbitották a szegény fogoly helyzetét s kevésbe mult, hogy maguk is bajba nem kerültek. A fejedelem ezt a követséget már előbb Németi Ferencz tokaji parancsnokra bizta. Szegedit fogságában az utasok többnyire meg szokták látogatni s adományaikkal segítették vagy pénzt küldöztek neki, de a mit a drabant tömlöczőr szívtelen keménységgel csikart ki kezei közül, utasítva lévén, hogy az evangyéliom bajnokával ne valami enyhén bánjon. Szabad volt azonban a hitrokonokhoz kijárnia, a mit a városiak nagy rimánkodására annyival könnyebben megengedett neki, mivel lábain nehéz bilincseket hordozott. E szabadság megnyerésében különösen Korió Péter buzgólkodott, ki révésztársát maga mellé vevőn, azzal együtt könyörgött engedélyért a bégnek, hogy Szegedi az ő hajlékukban prédikálhasson, a mit meg is nyert, de oly feltétel alatt, hogy estvére mindennap rendesen visszaszállítsák börtönébe. A két derék férfiúnak maguk a bég emberei is segítettek, kikben szánalom gerjedvén a méltatlanul szenvedőnek iszonyú gyötrelmei láttára, figyelmeztették és biz
