Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
33!» Ezzel lejővén, az ő Excellentiája tilalma ellen mindnyájan megegyeztünk, hogy az usustól semmiképen ne recedáljunk. Mindazáltal a mint egyebekről, úgy eziránt is kívánunk Mlgos fő Curator urunk bölcs tanácsadásával élni. Ezek így leven a Jesus nevében reménykedünk, méltóztassanak mindazokat munkába venni, melyek az itten levő ekklésiának békességére valók.“1 Az usushoz ragaszkodásról azonban már-már lemondtak a gödöllőiek, midőn Giczei János a grófné bosszújától félve elhagyta őket s visszament előbbi állomására; az ifjú Váradi István pedig, kit utána úgy az egyházi főhatóság, mint a gyülekezet a prédikátori székbe ültetni akart, mélységes alázatossággal instált, hogy a felőle való dispositiót megváltoztatni méltóztassanak, mert ő teljességgel nem ide való ember. , obligatos is már máshová, nem is lenne könnyebb az ekklésia állapota az ide való rendeltetésével, s még az Isten tudja mint lészen itt a dolognak kimenetele. E mellett hire terjedt annak is. hogy a grófné el akarja foglaltatni a templomot. S valóban így is volt. de szerencsére, mielőtt szándékát valósította volna, kérdést intézett Pestmegye administratorához, hogy: „Merészeljen-e valamit a templom elvételében via facti cselekedni, \ vagy sem?“ A Personalis a grófné requisitiójára ezt tanácsolta: \\ „hogy a. királyi resolatiók ellen semmit ne próbáljon, lument ha akar valamit, keresse a királynál11. E válasz mentette meg a gödöllőiek templomát és ususát. A grófné megfogadta a tanácsot; letett a templom erőszakos elfoglalásáról és nem akadékoskodott tovább abban sem, hogy a kálvinisták saját ususok szerint takarítsák el prédikátorukat, s így aztán mind prédikáció, mind búcsúztatás volt, mind a Mester is énekelt; de még a temetés napján stafétától felküldte | Pécsbe a maga instantiáját, melyben kéri 0 Felségét, hogy kegyelmesen engedné meg, hogy a meghalt prédikátor helyébe plébánost lehessen alkalmazni és a templomot elfoglalni, annyival inkább, mert Gödöllő nem articularis hely és az itteni kálvinisták a jogot, melylyel a régi templom iránt bírtak, feladták akkor, midőn annak lerombolásába beleegyeztek. E kérésével annál bátrabban járul Ó Felségéhez, mivel átalában tudva van. hogy () Felségének legfőbb vágya és törekvése az apostoli kér. hit elterjesztésére irányul. Beleznai Miklós gróf rögtön tudatta a gödöllőiekkel mind n a Personalis válaszát, mind a grófnénak az ifj. Grassalkovics / Antal gróf nevében a királynéhoz felfolyamodását, minekfolytán ) aztán ők is siettek Felséges asszonyunk lábaihoz borulni. Könyörgésük meghallgattatott s panaszukra a Helytartótanács már august. 31-én intimatumot küldött Pestmegyéhez, melyben r. az. Beleznay Miidós grófhoz augusztus 17. 1775. 22*
