Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
296 elől, a mivel amott becsületet érdemlettünk, és hogy ok nélkül mala fldessel terheltetünk, a melyet optima fide cselekedtünk. És csak ezen casus is bárcsak oda ne mutatna, hogy ha szükségen kiviil plebánus hozattatna hozzánk, legártatlanabb dolgainkban is oly gáncsolódások fognak kerestetni, melyekről soha nem is gondolkodtunk, de a melyek nekünk sok költséget és vetélkedésekkel teljes bajlokodásokat fognak okozni. Mi az ilyetén kevés számból álló páros személyek között néha-néha, de igen ritkán megeshető keresztelési illeti: nem tagadjuk, hogy a keresztelés siettetések motívumából az olyatén kisdedeket eddig megkereszteltük. De azt sem titkolhatjuk el, hogy soha az ilyetén pápista szüléktől egy pénz stólát sem vettek Prédikátoraink ; sőt ha ezek küldöttek is, amazok mindétig visszaadták. És így által nem láthatjuk, micsoda Contextusba vagyunk az Ecclesiastica Jurisdictiónak vétkesek, midőn a kisdednek azt is visszaadjuk, a mivel tartoznék; azonban többet nem cselekszünk mint a bábák, kiknek in casu necessitatis keresztelni szabados dolog. Lingó István felesége eltemettetésének okát, mely ellenünk előadattatik, nem lehet fájdalom nélkül olvasnunk; mert bizonyos dolog nemcsak az, hogy az említett asszony 18 egész óráig (mert még ekkor nem volt ám publicálva eö Felségének a temettetendőknek 48 óráig való fentartása iránt emanált kegyes intimatuma) fentartatott a föld felett, hanem bizonyos az is, hogy soha minálunk kath. plebánus semmiféle temetést végben nem vitt; azonban pedig Lingótól is azon temettetésért Prédikátorunk semmi stólát nem vett, hanem keresztyéni szeretetből gyakorlottá maga szolgálatját. Mindezen additamentumokat tehát a többivel együtt az Investigationale Opusnak advolváltatni, és ha szükség ezeket investigálni és Felséges consiliumnak submittálni, alázatosan kikérjük.“ Ezen feleleteknek a megyéhez beadása után, 1778. márc. 25-én a királyhoz is nyújtott be a város egyházi és világi elöljárósága egy folyamodványt, melyben elégségesen megbizonyítván a plebánus Kőrösre beállításának szükségtelen voltát, nagy alázatossággal könyörgőtt, hogy a város ok nélkül való költekezéssel ne terheltessék s a közönség régi szép békessége minden háborítástől menten továbbra is meghagyassék. Hasztalan volt azonban a könyörgés és bizonyítgatás: Kőrös plebánus nélkül tovább nem maradhatott.1 *2. Kunszentmiklós. Az itteni ref. egyház megháborítása a nagykőrösivel egy időben történt. A Helytartótanács 1777. 1 Pestmegye levéltára. Polit. acták. VII. csomag.
