Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

297

sept. 16-dikán intimatumot küldött a Jász-Kun kerülethez, a melyben Kúnszentmiklósra r. kath. parochus és ludi-magister behelyezését rendeli el. Az okt. 24-kén tartott kerületi gyűlés annálfogva megbízta Erdélyi József széplaki apáturt és kecskeméti plebánust, Szabó János és Várkonyi László assessort és Pintér Ferenc kér. nótáriust, hogy a helyszínén megjelenvén, per extensum közöljék az illetőkkel a Helytartótanács intimátumát, s egyszersmind tegyenek vizsgálatot a következőkre nézve: 1. Mennyi a pápisták száma Szentmiklóson és környékén? 2. Szükséges-e Szentmiklósra plebánust és mestert beállítani? 3. Honnét, minő és mennyi jövedelmet fognak azok fentartásukra nyerni? — A deputatio november 17-én jelent meg Kunszentmiklóson s járt el küldetésében.

A város bírái, esküdtjei a prédikátor Yirágh Mihály Superintendenssel együtt megvizsgálván az intimatum cikkelyeit, Felséges apostoli király-asszonyunknak a római szent vallásnak terjesztésében és a kath. lakosoknak behelyeztetésében való anyai gondoskodását — magában gondoltaivá — alázatos engedelmességgel szent és ártatlan dolognak ismerik el; de a mennyiben őket illeti, ezen szent szándék körüli reflexióikat kénytelenek a következőkben kinyilatkoztatni:

„Szemmel-látott dolog bizonyítja, hogy dicsőségesen országló Királyasszonyunk akarata az, hogy a hol jó módjával, a régi lakosok sérelme nélkül megeshetik azoknak behelyeztetése: Pásztor, nyáj és akol csak ott készíttessék, és mind a Pásztornak, mind a nyájnak subsistentiájában ártatlan fundus feltaláltassák és kikerestessék. Melyről

Midőn voltaképen jobbágyi igaz hívséggel gondolkodnánk, valósággal tapasztaltuk, hogy a mostani kunszentmiklósi lakosok között, kik vérontásokkal és terhes költségekkel szerzették örök földjeiket, oly szorosan vannak ezek felosztva, hogy szántásra és vetésre kivántató földjeikből nemcsak hogy semmi sem maradott, hanem még Tettes Ns Pesth vármegyében fekvő szomszéd szent-tamási pusztáról is számos lakosaink tápláltatnak, és ha ettől annak örökös vagy zálogos ura által megfosztatnak, sok szegény lakostársainknak a mozdulásról kell gondoskodni. Már pedig Dicsőségesen országló Felséges asszonyunk kegyelmes jó tetszéséből, ha Akol és Pásztor építtetnek és készíttetnek, oda Juhok is kíván tatnak, de nemhogy ezeknek (noha, most több egynél nálunk nem találtatik, lévén ennek magának csak felesége után örök földje), de még a Pásztornak is kellemetes élőföld nem assignáltathatik.

Nem teszszük föl, sőt gondolatunkban sem bocsátjuk, hogy dicsőségesen országló Felséges asszonyunk a maga régi hív jobbágyit örök földjeitől megfosztván, azt valamely hozzánk szállítandó pápista lakosoknak adni kívánná.