Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
247 badsága felől, incitatus viri Reverendissimi Jacobi Torkos Superintendentis Trans-Danubiani exemplo, a ki in sua caussa praenotált Ágens úr által ő Felségének instántiát adott, Ns Veszprém vármegye által lett megháboríttatása miatt. Pro motivo jelentettem Ágens úrnak, hogy ha rajtunk marad a visitálásnak tilalmas volta, és annak elmúlása, elbúcsúzzék ő kglme a maga obtingensétől, melyet eddig tőlünk esztendőnkint szokott vala venni, mivel az ekklésiákból igen kevés alamizsnát avagy charitátivumot percipiálunk, a melyből szokott vala kitelni esztendőnkint az ő fizetése, mely hova-tovább mind igen apad, és némelyik Traktusunkból csak egy krajcárt sem percipiálűnk, a többiekből is igen keveset, mert visitátió nem lévén, a Ministerek csak úgy cselekesznek, a mint nekik tetszik. Mely miatt nem tudom miképen tehessük szerit avagy csak az Ágens úr fizetésének. Engemet nem kévéssé biztatott tavaly Ágens úr, hogy ezt a dolgot instántia által serio prémálja. Melyet hogy véghez vihessen, kívánta hogy küldenek ő kglmének egy Requisitoriát vagy Plenipotentiát. Ezt megküldöttem, roborálva cum sigillo nostrae societatis authentico. Már pedig észrevettem, hogy ő kglme e dologban semmi próbát sem tett, melyet mi igen sajnálunk. Értjük szomorúan azt is, hogy a Tts urak, mindkét Confession levők Pozsonyban a Diétakor unanimiter abban egyeztek meg, hogy Tiszt. Seniorink, kiki a maga Traktusában, tegyenek próbát és szép csendesen, minden szembetűnő ceremonia nélkül visitáljanak a népnek aggraviuma nélkül, és ha valamelyek megháboríttatnak, azután lészen helye a felsőbb instántiáknak és a galibába esett atyafiak szabadításának. Addig pedig, míg panaszra való casus nincsen, ő Felségét instántiával terhelni praematura volna. De a kik e mi tartományunkon circumstantialiter e mi siralmas állapotunkat értik és közelebbről szemlélik: velem együtt mindnyájan azt Ítélik, hogy adversus manifestum excelsi Consilii Locumtenentialis mandátum, nomine Regiae Mattis emissum et publicatum, Senioribus nostris id attentare summáé esset temeritatis: quo ausu illi, manifesto se ipsos exposituri essent periculo. (Lásd az említett mandátumot Sup. j. k. 1. kötet 378—9.) Ezen mandátumot Ns Pest vármegyének Processualis szolgabirája Perillustris Emericus Ivostyán magával együtt Kőrösre hozván, hagyta a körösi városházánál ily rendeléssel, hogy a mi becsületes biránk én nekem küldené meg. Mely meg is küldetett Die 27 mensis Septembris Anni ejusdem 1748. Ezen mandátumnak tenorából némelyek azt akarják
