Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
248 kihozni, hogy ebben csak a Superintendensek visitálása. tiltatik, a Senioroké pedig nem tiltatik. Felelet: a mandátumnak contextusa eléggé mutatja, hogy a Senioroké is tiltatik. Annak szavai közt vannak ezek is: „Visitationes ipsis tantum modo Dioecesanis et eorum subalternis competunt. Ha tantummodo ipsis, ergo nec Superintendentibus nec eorum subalternis. E szó: „tantummodo“ mindent kirekeszt, valaki nem Dioecesanus vagy annak nem subalternusa. Ennek felette bizonyos dolog, hogy vi hujus mandati excludálják a rom. catholikusok, tam clerus quam seculares, et Magistrates ac officiales Comitatenses a mi Seniorainkat is, és akármely közülünk való személyeket. Excludálja a derűs. Melyet bizonyít a váci Vicarius currens levele, melyet kibocsátott a váci Dioecesisbeli Plebanusokhoz (lásd fentebb 1748-dik évben). Ezen gén. Vikárius Currensének színével, hozzánk közel a tószegi plebánus majd hallatlan dolgot követett el. A már említett 1748-dik esztendőben, a nyári napokban két debreceni gyenge deákocskák szüleikhez szándékozván, Vezsenynél a Tiszán átjöttenek. Onnét előbb jővén estve jutottanak Tószegre. Ott bementenek a mi Confessiónkon levő oskolamesterhez pro capienda nocturna quiete, post hanc, pedes promoted ad suos Parentes, unus in Oppidum Nagy-Kőrös, cujus nőmén Paulus Őri, fllius viduae Rndi ac Clarmi quondam Pauli Őri in oppido Kőrös degentis; alter in Vicum Abony, cujus nőmén Joannes Kállai, fllius Miniştri ecclesiae reftae Abaniensis. Ezek szegények, prorsus semmit nem committáltak, a melyei vádoltattak volna. Csak egyedül azért, hogy éjjeli nyugalomra oda bementenek, a prenotált gén. Vikárius Currensének praetextusával, az ott való plebánus Gyurko Imre azonnal rajtuk ment cum Lictoribus és beléjök kötött, kiáltozván, hogy őket megkötözted és Vácra küldi; adjungálván ily beszédeket is, hogy akar kecskeméti, akar körösi prédikátor menjen be Tószegre, azonnal megkötözted és Vácra küldi. A falusi szegény birák a lármát megértvén, nehezen demereálhatták a Plebánust, hogy az ártatlanokat meg ne kötöztetné, avagy hogy már éjszakára a faluból ki ne űzné. Plebánus hicce, jam antea in Anno 1746 in Ministrum ecclesiae ref. Tószegiensis Stephanum Bölcsi, virum honestum ac doctum contra omnia Jura Divina ac humana, verberibus saevierat, et eum concatenatum in sua Parochia aliquamdiu detinuerat, prorsus innocuum. (Lásd bővebben Sup. j. k. I. k 381 —382. 1.) Excludálják a secularis Tisztviselők is a vármegyékben. Melyet bizonyítanak sokszori beszéddel tett relatiókon kivid egynéhány levelei Dunántúl való vármegyék
