Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
2Í6 uram instantiájára való favorabilis Resolutiója Felséges asszonyunknak; 1 úgy tarthatni minden Dioecesanusoknál. Hogyha pedig contra naturam rei, ac explanatam suae Mattis sacrae intentionem turbáltatnék valaki in visitatione, vagy inhibeáltatnék: ha magistratualis lesz az Inhibitio, azon kell lenni, hogy Írásban kézben vétessék, s felelni úgy tetszik lehet, hogy ő Felsége az ilyen csendes és Conpendiosa visitatiót nem tiltja, hanem az olyat, mint az néhai Hruskovics uramé volt; s 5 kglmeknek, Tiszt, jó uram parancsolatjából s dispositiójából, bevett rendtartásuk szerint szükségesképen kellett visitálniok. Így felelvén ha mód leszen benne, csak jó lesz véghez vinni, s az usustól nem recedálni. Hogyha pedig mód nem lenne benne, vagy pedig praeter verba, másképen is impediáltatnék, in omni qualicunque tali casu, méltóztassék azonnal megírni Agens úrnak, s megküldeni a facti speciest, s ha lehet, scripto az Inhibitiót is. Akkor leszen ideje instantiát tenni, de addig, míg panaszra való casus nincsen, 5 Felségét instantiával terhelni — mindnyájunknak úgy tetszett — praematura volna. Bécs. Die 17 Septb. 1751. Vay Abraham.“ Az ezen ügyben összehívattak kivétel nélkül mindnyájan azon véleményben voltak, hogy súlyos következményei lehetnek, ha világi uraink akaratja szerint a Seniorok az egyházak látogatása végett kiszállanak. Minélfogva a Superintendens elhatározta, hogy egy emlékiratban felel a hozzá küldött levelekre; mielőtt azonban azt Pozsonyba küldené, kimegy Pécelre Rádai Gedeonhoz Ölvedi András kecskeméti prédikátorral s néhány körösi és kecskeméti világi úrral, ügy is történt. Október 21-dikén Pécelen megjelenvén, az egész dolgot az emlékirattal együtt Rádai G. elé terjesztők. Az emlékirat következő: „Tekintetes urak! Bizodalmas jó uraim s kegyes Fautorim! Minémű gonosz consequentiákat okozott minékünk és okoz szüntelen az ecclesiastica visitationak inhibeáltatása, mely emanalt Ao 1748: avagy csak a szomorú experientia eléggé mutatja. E dolog felől én némely Tts uraink előtt eléggé lamentáltam. De látván, hogy a Tek. urak ezen incommodumnak rólunk elhárításában munkásak nem volnának, Ágens Dömjén Gergely uramat serio adhortáltam, mind ő kglmével lett beszédem által ezelőtt két esztendőkkel, mikor ő kglme Bécsből alá jött volna; mind pedig azután lett sokszori Írásaim által, hogy ő kglme privato meo nomine debitis in locis, tenne instantiát az ekklésiák visitálásának sza1 Lásd Sup. j. k. I. köt. 368. 1. vesd össze: Tóth Fér.: «Túladunai püspökök élete.» 182 -183. 1.
