Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

megtarthassa, önként és kényszerítés nélkül bizonyos fizetést Ígért neki, s arról a communitás pecsétjével erősített Írást is adott neki: törvényes és méltányos dolog, hogy a mit akkor Ígért, azt minden levonás nélkül évenkint meg is adja neki. Helmed István cum suis Assessoribus.“

2. A vezsenyi egyház jelenlegi prédikátorát, Czeglédi Istvánt elbocsátani kívánván, helyébe Diószegi Istvánt kéri. Miután 1750 február 18-dikán Kőrösön tartott super, összejövetel alkalmával ezen egyháznak, mely prédikátorát mái' akkor is elbocsátani kívánta, megígérték az Atyák, hogy oly prédikátorral jutalmazzák, kivel meg lesz elégedve, ha a nagy családú Czeglédi Istvánt még egy évig megtűri kebelében: mostani kívánsága teljesítetett, annyival inkább, mert az elerőtlenedett szegény prédikátor maga sem ellenkezett, hanem önként odahagyta a paplakot és Vezsenyen szerzett házacskájába hurcolkodott.

3. Hajdú Jánost, a túlatiszai egyházkerülethez tartozó inokai egyház prédikátorát a nemesdabasi egyház hívta meg prédikátorául s meg is kapta.

4. Az alsó-baranyai Senior Keszi István levelében figyelmezteti az Atyákat, hogy mint a többi Traktusokban gyakorlatban van, neki is legyen jegyzője és assessora.

5. A felső-baranyai Traktusban fekvő szerencsétlen bogdásai egyháznak, hogy emberei Bécsbe mehessenek, 16 Rhft segítség adatik.

6. Az 1750-dik év September 2-dikán Dabason tartott superint. Consessuson elhatározták az Atyák, hogy a vértesaljai Traktusból a hivás dacára e napon meg nem jelent prédikátorok, s különösen a csákvári prédikátor ekklésiájával együtt, a jövő Consessusra a Superintendes által megidéztessenek s adják okát meg nem jelenésüknek. E határozat erejénél fogva tehát a Superintended január 23-dikán kelt levelében megidézte Soós István csákvári prédikátort és az ottani ekklésiát, s úgyszinte Szőnyi Szikra János zámolyi prédikátort. Ezen idézőlevelek mellett külön levelet is intézett a csákvári egyház egyházi és világi elöljáróihoz, utasítván Csúzi Mihály Seniort, hogy maga mellé vevén egy Assessort, menjen el Csákvárra, s személyesen adja azt át az illetőknek. E levél így hangzik:

„A csákvári ref. sz. ekklésia belső és külső Elöljáróinak, kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és a mi urunk Jézus Krisztustól!

Elvettem Dabason die 2-da mensis Septembris Anno 1750 a csákvári ref. ekklésiának die 24 Augusti emanált negédes levelét és azt megolvasván justa indignatióval eltölteni. Nem csoda. Mivel azon csákvári ekklésia mind Írása, mind cselekedete által a mi jussunknak igen prejudi-