Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
237 kált, és mind magát, mind prédikátorát tőlünk való törvénytelen függetlenségbe helyeztette, a mikor meg nem engedte, hogy suprema Regia auctoritate Constitutus Superintendensének a végre lett hivatalára, hogy tőle tudományáról és erkölcséről megvizsgáltatván, Candidátiót avagy Consecrátiót, és erről való testimoniálist impetrálna, — compareáljon; formálván erre hijábanvaló és semmit nem nyomó és szem-bekötésre való okokat. 1- ső ok ez: „A királyi parancsolat ellen lenne concurrálni.“ Felelet: Egész Csákvár nem tudja inkább mint én, mi legyen ez iránt a királyi parancsolat, és tőle én azt nem tanulom. Tudom, hogy articulariter tiltattak a frequentis numeri congregatiók, azaz: sok számú személyekből álló gyülekezetek; de kevés személyeknek, a szükség kívánván együttléte, királyi parancsolat által soha sem tilalmaztattatott. Nem is voltunk csak egy esztendőben is a nélkül, hogy kevesen ne consideáltunk volna, melyet eléggé tudott e mi Tts Ns Vármegyénk. Tudta a Mgs Personális úr, tudta a Mgs váci püspök ő excellentiája is etc. minden ellenünk való animadversio nélkül. Én Dabasra három Tiszt. Seniorainkat invitáltam a Candidándusoknak vizsgálására és két Rektorokat pro üpponentibus. Ezeket ki mondaná sok számból álló gyülekezetnek? Másszor, mióta már a frequentis numeri Congregátiók megtiltattak, három- és négy szerte annyi számmal is voltunk: de azzal senkinek nem vétettünk, és így érette meg sem szólíttattunk. A mi dabasi Consessusunk ha vétkül tulajdoníttatott volna, azért nem a csákvári prédikátor szólíttatott volna meg, ha compareált volna is, hanem én, mint Principális. Soha ő Felsége meg nem tiltotta a Ministert, hogy — ha Superintendense kívánja — ne compareáljon. De a csákváriak megtiltották. 2- dik ok: „Ezen Ns Vármegyében publikáltatott is, hogy csak két vagy három pi'edikátornak sem szabad gyüléskezni.“ Felelet: Ez is hasonló szem-bekötés, mely engemet meg nem vakít. Ezt a csákváriak ok nélkül fogják a Ns Vármegyére, melynek animadversiójára magukat érdemesekké tették. Én kitanultam azon Ns Vármegyebeli nem alávaló személyektől, hogy ezt a Ns Vármegye nem statuálta. A miket a Ns vármegyék közönségesen tiltanak, azokat currentálni szokták, de azon Ns Vármegyének ki látta ilyen currensét? Ha látták a csákváriak, mutassák nekem annak a Copiáját. De ha szintén lett volna is ilyen tilalma Ns Fejér vármegyének, én nem hívtam a csákvári Ministert Ns Fejér vármegyébe, hanem Dabasra, a hol azon Ns Vármegyének jurisdictiója nincsen. E mi Ns Vármegyénknek ilyen inhibitiója nincsen, mivel a királyi Felségtől sem vette.