Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
ken. Egyúttal jelentette azt is, hogy Fejérmegyében a szolgabirák körlevelekben s harangjaik elvesztésével fenyegetve parancsolták meg a reformátusoknak és lutheránusoknak, hogy a községükbe érkező- bucsújárókat harangszóval fogadják. Majd pedig december 29-dikén küldött levelében azt panaszolja, hogy a lovasberényieknek mindeddig nem engedtetett meg imaházuk oldalainak vesszővel befonása és betapasztása; csak nádból összetákolt oldalai védik szerencsétlen hitfeleinket a záporeső és téli hideg ellen, a katholikusok által pedig különböző módon bosszantatnak. VIII. Pápai Pál a baranyai Bürüs és Várad prédikátora és társai, idősb s ifjabb Pap Mihály a Superintendenshez október 24-dikén küldött levelükben a legsulyosb vádakat emelik Gyarmati Mihály prédikátor ellen. A dolog megvizsgálásával és törvényes itélethozással Dámány András és Koszi István baranyai Seniorok bízattak meg, kik el is jártak hűségesen megbízatásukban; és ámbár Gyarmati Mihály ellen jogosan és méltán keményebb Ítéletet mondhattak volna, mindazáltal — észrevevén, hogy a földesúr tisztjei hajlandók azt pártfogolni — jónak látták enyhén járni el ellenében, s csak azt az Ítéletet mondták ki rá, hogy jelenlegi egyházából elmozdíttatván, másikba tétessék át. Azonban a gazdatisztek ezt az Ítéletet is meghiúsították. Sajnálandó dolog, hogy a rom. kath. uraknak és tisztjeiknek egyházi ügyeinkbe avatkozása csaknem mindennapivá lett, s a hozzájuk folyamodó hibás prédikátoroknak az egyházi felsőséggel szemben pártjukat fogják. IX. Bogárd, Tinord, Gárdon, Baracska, Doboz, Bodmér és Csabáinak földesurai a közelebbi évben két Ízben is folyamodtak a királynőhöz, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák, és azzal ellenkező dolgokra ne kényszeríttessenek. (Folyamodványaikat lásd Sup. j. k. 1. kötet, 392. és 394. lap.) Folyamodványukra meg is kapták a választ, melyben Ő Felsége a királynő megengedte a nemeseknek, hogy birtokaikon, kastélyaikban a magános vallásgyakorlatra papot tartsanak. E szabadsággal élést elkezdte Baracskán Szűcs Pál. X. A felcsati reformátusok a Helytartó-tanácshoz benyújtott kérvényükre ez év elején azt a választ nyerték, hogy megmaradhatnak vallásuk szabad gyakorlatában, ha bebizonyítják, hogy bírtak azzal 1681-ben és azután; ellenkező esetben megfosztatnak attól. XI. Január 17-dikén a Helytartótanács rendeletet adott ki azok ellen, kik a pápista vallást elhagyva, az ágost. vagy helv. vallásra térnek. (Lásd j. k. I. köt. 397—400. lap.)
