Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
217 1750-DIK ÉV. Február 18-dikán Nagy-Kőrösön volt superint. összejövetel. a Superintendens saját házában. Jelen voltak: Helmed István Superintendens. Solti traktusból : Debreceni M. János főjegyző és snr. Kecskeméti „ Ölvedi András senior. Cserháti „ Gyöngyösi János senior. Debreceni M. János, Csáti Dániel, Mocsi István és Losonci István prédikátorok. , Mely alkalommal részint tudomásul vétettek, részint tanácskozás és intézkedés tárgyát képezték a következők: 1. Cecei egyház közszeretetben álló prédikátora Komáromi András meghalván, a pásztorát vesztett gyülekezet kívánságára a frankfurti akadémiáról csak mostanában hazatért Turóci István állíttatott helyébe. Ez azonban nem volt hajlandó szülötteföldén predikátoroskodni, s ezt a január 1-sején őtet szeretettel marasztaló elöljáróknak, valamint a január 9-dikén végbement Can. visitatió alkalmával a Senior előtt is kijelenté. Ennélfogva a cecei egyház egy másik s alkalmas prédikátor után látott. E célból január 22-dikén embereit küldte a Superintendenshez a saját és Újvári Katalinnak, Mátéfi András földbirtokos özvegyének levelével, melyekben együttesen kérik, hogy a hollandi akadémiákról a közelebbi évben hazatért halasi Gőzön István adassék prédikátorul a cecei egyháznak. A küldöttekkel egy időben jelen volt a Superintendensnél az ezen dologról tudomással biró s azt nem ellenző Turóci István is. A Superintendens a cecei egyház s nevezett úrnő kívánságába könnyen beleegyezett, mert már előbb, midőn a kecskeméti iskolában három éven át dicséretesen és sikerrel működött, ismerte Gőzön István jeles tulajdonait; beleegyezését Írásban január 23-dikán ki is adta a küldötteknek, kik aztán azzal Halasra menvén, Gőzön Istvánt az egyház nevében a cecei papságra tisztelettel meghívták, s miután az a hívást elfogadta, magukkal vivén, hivatalába vidáman beállították. Gőzön István pár évi nőtlenkedés után elvette Sátor Pál komáromi polgár leányát, kivel Cecén esküdött meg a jezsuita főnök következő engedélyével: „Lecturis Salutem. Infrascriptus Societatis Jesu Ivoniaromii Superior, ejusdem liberae Regiaeque Civitatis, et utriusque Regii Castri parochus, testőr et fîdem facio, sponsum Dnum Stephanum Halasi, caelibem, helveticae confessionis in possessione Cece Ministrum, ejusquem sponsam nobilem Juditam Sátor, aeque caelibem, komaromiensem Parochianam meam, itidem helveticae confessionis, ternis ex prae
