Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

215 királynőt ellenük ingerelni kívánta, addig őket különféle fogá­sokkal iparkodott Becsből eltávolítani; jelesen: hogy a pro­testánsoknak ezen föllépése ellenkezik úgy a haza törvényei­vel, mint Ő Felsége akaratával, — és hogy talán valami rebellio ürügye rejlik alatta. Zordon szavaitól azonban nem ijedtek meg annyira, hogy onnét azonnal távoztak volna, sőt elhatározták, hogy ha személyesen nem tehetik Js, tehát más­képen egy másik folyamodványt nyújtanak be 0 Felségéhez. F célból közülök nehányan augustus 15-dikén Schönbrunnba mentek, hol ezen időben a királyi család tartózkodott; azon­ban egyik kis főhercegnő betegsége miatt a királynőhöz nem juthatván, valamely ismeretlen pártfogó közvetítésével nyúj­tották be folyamodványukat. (Lásd Sup. j. k. I. kötet 438-443.) S aztán, megunva a válaszra való várakozást, de hallván is, hogy folyamodványunk nem vétetik tárgyalás alá, mig az összes nevében kérelmezünk, — Berzevici Sándor és Szirmai István kivételével augustus 20-dikán odahagyták Bécset. Nevezett ágost. liitv. urak magánügyeik intézése végett Sopronmegyébe rándultak ki nehány napra. Midőn Bécsbe visszatértek, az utóbb beadott folyamodvány ügyében látoga­tást tettek Nádasdi Lipót Cancellárnál; ez azonban durván káromkodva, atta-teremtettével fogadta, s hazugoknak és képmutatóknak nevezte őket. Mondják, hogy az tette dühössé, hogy hallván egyeseknek Bécsből távozását, azt hitte, hogy fenyegetéseitől megijedve mindnyájan eltakarodtak Bécsből s ekképen tett jelentést a királynőnek is. VI. Komáromi András cecei prédikátor, becsült s egy­háza előtt kedves férfiú augustus 28-dikán meghalt s elte­­mettetett 30-dikán. Halotti beszédeket mondtak: Veszprémi Sámuel dorogi, és Séni András szentgyörgyi prédikátorok. A temetésen, jelenlevő Seniort kérte az egyház, hogy a frank­furti akadémiából közelebb haza érkezett s jelenleg otthon atyja házánál tartózkodó Turóci Istvánt engedné jövendő­beli prédikátorául. A Senior azt felelte, hogy 5 nem lesz ellene, ha a Superintendens is beleegyezik. Ezen feltétel mellett Turóci István elfoglalta a papi lakot, nem oly szándékkal azonban, hogy a sz. hivatalt ott soká viselje. Pedig a Superintendens is beleegyezett, s erről a Seniort tudósította is. VII. A vértesaljai Seniortól kemény levélben kért szá­mot a Superintendens arról, hogy Szőnyi Szikra Jánost Zámolvra és Békasi Györgyöt Sukoróra miért rendelte prédi­kátornak, holott a sz. hivatalra mindketten teljesen alkalmat­lanok. Czűzi Mihály most is azt hozta föl mentségéül, hogy ama helyek földesurai, kik főpapok, maguk azt követelték, hogy ne távozzék addig, míg a meghalt prédikátorok helyébe másokat nem rendel, s ő neki engedelmeskedni kellett, nehogy a vallásgyakorlat csorbát szenvedjen ama pásztor nélküli helye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom