Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
214 szén kérelmet Ő Felsége elé; mely küldöttség tagjaiul a mi Superintendentiánk részéről Rádai Gedeon és Darvas József szemeltettek ki. Egyszersmind felkéri, hogy levelét kézbesítő losonci Pap Sámuel akadémiára készülő ifjú által Darvas Józsefnek vagy Rádai Gedeonnak minden késedelem nélkül küldje el a szükséges költséget, s a maga és némely nemesek aláírásával hitelesített megbízó-levelet. A superintendens közölvén a dolgot a kecskeméti és körösi prédikátorokkal és világi urakkal, abban állapodtak meg, hogy a Superintendentia pénztárából 300 Rhf. adassék a jelölt célra. Ez meg is történt, s Pap Sámuel nyugta mellett átvette a 300 irtot, s úgyszinte a megbízó-levelet is. (Lásd Sup. j. k. 406—7. lap.) Uraink (nyolc ágostai és nyolc helv. hitv.) Bécsbe menvén, ott együttes tanácskozás és a sérelmek meghányása-vetése után hazánk törvényeivel összhangzó közös folyamodványt készítettek, s aztán_a tekintélyesb ministereket megkeresve, azok pártfogásával O Felségétől személyes kihallgatást kértek, a mit meg is nyertek. A kihallgatás augustus 3-dikán történt, de a királynő elé csak négy egyén bocsáttatott, u. m. Prónai Gábor, Berzevici Sándor ágostai, és Rádai Gedeon, Darvas József helv. hitv. Prónai Gábor egy tartalmas és nyomatékos latin beszédben üdvözölte a királynőt, melyet meghallgatván, némi idegességgel szólt a küldöttekhez: „A királyi Resolutiók ellenére miért történt az, hogy közös név alatt vitték eleibe sérelmeiket?“ De majd csendesülvén, egész készséggel bocsátkozott részletekbe (közben németül is társalkodván a kérelmezőkkel), és kinyilatkoztatá előttük, hogy az Apostaták és leányegyházak dolgában kiadott rendeletével az ő szándéka és akaratja ellen éltek vissza a megyék és városok, minélfogva az egyes esetekben némelyek iránt kegyelmes kiván lenni, de — hozzá tévé — csak azon feltétel alatt: „ha nem keresik a külhatalmak pártfogását, hanem egyedül az ő kegyelméhez folyamodnak11. A királynő által elég hosszúra nyújtott kölcsönös beszélgetés közben a kérelmezők átadták folyamodványukat mind latin, mind német nyelven. Ez a királynő keze közt maradt, amaz pedig kiadatott Nádasdi Lipót magyar udvari Cancellárnak. (Lásd Sup. j. k. I. kötet 410—438. lap.) Következő napon a Cancellár 0 Felségéhez menvén, ezzel bővebben tárgyalta a vallási ügyeinkben beadott folyamodványt; délben pedig küldötteinket magához hivatá és a királynő nevében tudtokra adta, hogy Ő Felségének egyátalában nem tetszik, hogy oly nagy számmal jelentek meg, s annálfogva tanácsolja is, hogy innét távozzanak, és pedig annyival inkább, mert közös névvel szerkesztett folyamodványukat () Felsége nem akarja elfogadni. A protestáns gyűlölő Nádasdi átalában ellenséges indulatot tanúsított a küldöttek iránt, s inig a
