Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

218

Dornum Dominalem Bogdásiensium ultronée quoque pro necessitate Servitorum Dominalium ibidem illocandorum reservari; Praedicantium vero Loci, quatenus ab accessu Ooemeterii cum ecclesia jurisdictioni legitimi Parochi ibidem institut! adjecti, sepulturis item, ac aliis stolis, velut memoratum Parochum concernentibus abstineat, serio moneri; in salvo instruendi suae religionis Populum, pro hic et nunc eidem relicta facultate. Ex consilio die et anno ut supra celebrato. Extradatum per Paulum Keusper, V. Capituli Jur. notarium“.

III. A siklósi egyház küldöttei, kik, hogy földesuruk Batthyányi Károly gróftól imaházuk kijavítására szabadságot kérjenek, újólag Becsbe mentek: március 8-dikán következő válaszszal tértek haza:

„Supplicantibus cum restitutione praesentis Memorialis, ex parte etiam nostra, tamquam Domini eorum Terrestris, conceditur facultas, intro mentionatum Oratorium suum, in conformitate benignae Resolutionis Oaesareo Regiae, ejusque intuitu expediti ad Inclytum Comitatum excelsi Consilii Locumtenentialis intimati, restaurandi et Religionis suae Officia exercendi. Datum Viennae Austriae 19. febr. 1749. Carolus Comes de Batthyány.“ (L. S.)

Ámbár pedig e szerencsétlen üldözöttek mind Becsben s Pozsonyban, mind földesuruktól engedélyt nyertek imaházuk kijavítására: mindazáltal a megye még április 1-sején sem engedte meg nekik, hogy hozzáfogjanak a roskadozó hajlék javításához.

IV. Ezen időtájban a Drávafolyón túl lakó tarda falvi szegény reformátusoknak is, kik istenitiszteletre s egyéb vallási dolgok végett annakelőtte Kórógyra, szoktak járni, egészen megtiltatott az odajárás, s gyermekeiknek keresztelés, házasulandóiknak esketés végett odavivése; valamint a kórógyi prédikátornak is megtiltatott, hogy nekik papiszolgálatot teljesítsen. Szorongatott helyzetükben a Superintendenshez folyamodván, ez azonnal utasította bécsi ügyvivőnket, hogy érdekükben az illető helyen tegye meg a szükséges lépéseket. Az ügynök julius 19-dikén kelt levelében azt felelte, hogy ő a Superintendens levelére nem bátorkodik felterjesztést tenni, s javasolta, hogy a szegény tardafalviak egy, hozzáküldött levélben, írják le körülményesen sérelmeiket, s küldjenek neki megbízó levelet, mert a nélkül nem tud dolgukban eljárni, de nem is lehet.

V. Gyiirki István főgondnok, Losoncon junius 23-dikán kelt levelében, tudatja a Superintendenssel, hogy világi Uraink a napról-napra szaporodó súlyos sérelmek s mind nagyobb mérvet öltő üldöztetésekre nézve orvoslást keresendők, elhatározták, hogy egy újabb küldöttség menjen Bécsbe s terjesz-