Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

HELMECI KOMORÓCZY ISTVÁN SUPERINTENDENS. 1740—1753.

Nemes származású családnak volt sarja s született 1670-ben a zemplénmegyei Király-Helmecen, hol atyja prédikátor volt. Mindjárt kicsiny korában a debreceni kollégiumba küldetvén szülei által, az alsóbb osztályokat hamar és dicséretesen elvégezte. Azután az akkori nagyhírű professorokat: Szilágyi Tönkő Mártont, Lisznyai Pált, Kocsi Cs. Istvánt hallgatta hét éven át s a kitűnők közt is kitűnve, nagy szorgalma és szép készültsége által annyira érdemesíté magát, hogy az ellenőri (contrascriba) tiszttel bízatott meg.

A lelki-testi szép tulajdonokkal ékeskedő ifjú, mielőtt föllépett volna a lelkipásztori pályára, a külföldi egyetemeket kívánta meglátogatni; minthogy azonban a szülői háztól a szükséges költséggel nein segíthették, 1695-ben Győrbe ment Rektornak 1 és ott három évet közkedvességben eltöltve s elegendő költséget szerezve, eljárta a hollandi egyetemeket. Legtöbb időt Franeckerában töltött, hol Van der Vajent, Vitringát, Röellt a theologiában, s Latan Pétert az orvostanban hallgatta nagy sikerrel. Ottlétében írt értekezéseket: „De Miraculis Christi Domini prolit ea fuerunt vnodeiygara rerum spiritualium“, melyeket az akadémiai vitatkozásokon előadott, s aztán nyomtatásban is kiadott. Majd 1700-ban átment Angliába s ott tudori rangot (munus publici Doctoris) nyerve, három év eltöltése után könyvekkel jól megrakodva visszatért hazájába.

A nagy-győri egyház örömmel és szeretettel fogadta a körébe visszatért derék ifjút, s ö maga is óhajtotta volna ott teljesíteni a sz. szolgálatot, de több fontos okoknál fogva 1701-ben a debreceni traktusban levő hadházi egyház hívását fogadta el, hol azonban csak két évig maradt s 1703-ban a nyíri (ma felső-szabolcsi) traktusban levő Nagy-Kállóra köl-1 Liszkai J.: «Győri ref. egyház múltja és jelene.» 1868. 51 1.