Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
72 bocsáttatott, hol junius 1-én a többi küldöttekkel ő Felsége által személyes kihallgattatáson fogadtatván, a következő pontokra nézve kértek orvoslást: 1. Eskü-ügy. E tárgyban fájdalmasan panasziák, a mi a megyékben szerte-szélylyel történik. P. o. Gömörmegyében az evang. tisztviselők egyező akarattal választatnak vagy erősíttetnek meg hivatalaikban; mivel azonban a vallásukkal ellenkező eskü-formát vonakodnak elmondani, hivataluktól megfosztatnak, s helyükbe a szomszéd megyékből mások, legtöbbnyire náluknál alkalmatlanabbak állíttatnak, s eképen a törvényesen választott helyi birtokosok a közjónak nagy kárára és az evangélikusoknak teljes hátrányára elejtetvén: a szerzett vallási és nemesi jogok megsemmisíttetnek, az ország szentesített törvényei, melyek a magukat érdemesítőket vallás különbség nélkül hivatal és méltóságra alkalmazni parancsolják, megrontatnak, elerötleníttetnek, a tehetségesek az ostobáknak, nemesek a nemteleneknek, urak a szolgáknak utánna tétetnek. 2. Templom foglalások, s a szabad vallásgyakorlat zavarása és beszüntetése. Azon kívül, hogy a fentebbi években Pozsony, Vas, Bars, Nyitra és több más megyében a templomok és imaházak legnagyobb részben elfoglaltatván, az ártatlan földmívelőnóp ezrei azon siralmas állapotra juttattak, hogy istenitisztelet gyakorlása és lelki vigasz nélkül a legszomorúbb életet folytatni, s majdnem barom módjára élni, s lassankint elszéledezni kényszeríttetnek:, a többi megyékben is szerte-szét az országban templomaiktól különböző ürügyek alatt megfosztatnak és a saját felekezetükbeli szomszéd helyekre járástól eltiltatnak. 3. A mágnások és nemesek, a kastélyaikban és szokott lakhelyükön építendő oratóriumokat, illetőleg az 1681. évi 26. tcikk által adott joguktól megfosztatnak és saját vallásukbeli szomszéd papok szolgálatával éléstől eltiltatnak, holott még a zsidók is élhetnek ama jótéteménynyel, hogy sinagógáikba szabadon járhatnak. 4. A szükségnek megfelelő számú prédikátorok tartása engedélyeztessék az illető helyeken, jelesen a népes városokban és az artikularis helyeken, hol a nép nagy számmal szokott összegyülekezni. 5. Az evang. foglyok és betegek. Az evang. prédikátorok még az artikularis helyeken is, mint Bártfán, Eperjesen, Trencsénben stb. a városba sem mehetnek be, s még kevésbbé látogathatják a betegeket és foglyokat, s így az utolsó vigasztalást nem adhatják azoknak és ezek iránt nem teljesíthetik a sz. irás parancsolta keresztyéni kötelességet, holott az a rácoknak is megengedtetik.
