Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
tül vonulásakor megtagadván a harangozást: a plébános erővel elfoglaltatta a harangot s aztán a fából készült tornyocskát felgyújtatta a fanatizált búcsúsokkal. A harang a megyei hatóság intései dacára sem adatott többé vissza. Maga a templom, mely a mostani pápista templom helyén állott, 1737-ben erőszakkal elvetetett, s mert az akkor is még a gyülekezetben szolgáló nagyon öreg Marosi Mihály annak kulcsait nem akarta a foglalóknak átadni: erősen megveretett. A reformvallású magyar lakosok a községből kiűzetvén, a ref. egyház is megszűnt létezni s Nagy-Kesziből lett Tót-Keszi} *7. Kánya,. Ma egészen róm. kath. község Tolnamegyében; Tengőd flliája hívek nélkül. Most említtetik először és utoljára egyházaink sorában. Fennállott 1745-ig, a midőn egy brutális támadásnak lett áldozata. Üldöztetése 1743-ban vette kezdetét s folyt a két következőben ekképen: Anno 1743 Szent-György havának 8-dik napján Tts Ns Tolna vármegyének főszolgabírája Tts Nzts Zitsi József úr a tengődlek Tiszt. Prédikátorát eltiltotta, hogy kányái helységben helv. confession levő lakosoknak semmiben szolgálni ne merészeljen, holott még a pesti felséges Commissiónak kezdete előtt régen a tengődiek prédikátorához hallgattanak. Anno 1744 junius 8-án, midőn mesterük földjét szántották a kányaiak, megrohanta őket Komáromi József bedegi róm. kath. plebánus és a szántókat rút káromkodások közt elkergette, pedig a földesasszony, Viczai grófné, megengedte nekik, hogy mestert tartsanak és a földjét megszánthassák. Ugyanezen év kisasszony napjának éjszakáján említett vármegyének szolgabírája Zitsi József az alispán tudta és engedelme nélkül Szabó Ferenc értényi és Tanics János ireghi hadnagyokkal és sok katonával éjféltájban megjelent a községben, és megrohanták a parochiát, hogy a mestert megkötözve elvigyék. Viradóra megérkezett a bedegi plebánus is, s ez is a parochiára rontott embereivel, kik útközben egy reformátust leszúrtak. Megtudván, hogy a mestert sehol nem találják, bár még a padláson is keresték gyertyával: levágatta a kálvinisták haranglábját. A harangot azonban a kányaiak még idejében elrejtették előlük. Mivel azt hallotta a plebánus, hogy a harang Baksa Mihály kovácsnál van elrejtve, ennek házára tört, gyermekágyas feleségét a hajlékából kihurczoltatta és megkorbácsoltatta, négy ökrét pedig elhajtatta, aztán a parochiát az oratóriummal együtt a kányái pápista mesterrel lepecsételtette. Ezt az erőszakoskodást az uraság ispánjai behunyt szemmel nézték. Az ekként háborgatott kányaiak három embert küldtek maguk közül földesuruk Viczai grófnéhoz Vainra egy instan-1 Egyházk. j. könyv I. kötet 50. 1. II. köt. 107. lap. 30