Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
31 tiával, hogy mentse meg őket a pusztulástól; de a Praefectus keményen megparancsolta nekik, hogy Szent-Mihály napjára kergessék el a mesterüket, mert különben mindnyájukat vasra vereti és tömlöcbe vetteti. A iöldesasszony pedig instántiájukra ezt felelte: „Már előre bőven megértitek, hogy az Nemes vármegyével (kinek tudni kölletik, mit tartson eő Felsége parancsolatja) nekem ellenkeznem nem lehet, azért ha mi rövidségtek vagyon, ott keressétek útját. Hédervár 30. október 1744. Ebergennyi Eszter“. Az elutasított kányaiak ekkor a megye nemeslelkü alispánja, Perczel Józsefhez fordultak panaszukkal, ki nemcsak meghallgatta őket, hanem egyszersmind megengedte, sőt javallottá, hogy — mivel a tengődi prédikátor nem szállhat ki közibük a sz. szolgálatra — az elmenekült mester helyett prédikátort vigyenek maguknak. Minek folytán azok az 1745. évben Szentesi Kádár Andrást hívták magukhoz. Megtudván ezt a bedegi plebánus, épen midőn a maga helységében lakodalomban mulatott: ott legényeket fogadott, s azokon kívül 5 bedegi embert a saját oskolamesterével és egy megyei hajdúval maga mellé vevén, február 15-én nagy éjszaka idején fegyveresen Kányára ment és az öreg bíróhoz azzal köszöntött be : „Hozzatok bort, kálvinista disznói!“ Ott napestig ittak bort és pálinkát, s onnét Baksa Mihály kovácshoz mentek, kit hajánál fogva a földhöz vertek és láncos buzogánynyal ütötték, mert nem adta elő a harangot. Innen aztán visszamentek az öreg bíróhoz, Tóth Györgyhöz, kivel megtöltették a puskájukat s ott 38 itce bort és 5 itce pálinkát megittak. Midőn pedig a kálvinisták egybegyülekeztek Baksa Mihály házához beszélgetni arról, hogy ki fogjon szekérbe s kocsiba, és miképen menjenek a már köztük lévő prédikátor holmijáért : megtudta ezt a plebánus, s Nyitrai Józseffel és más hét bedegi emberrel rajtuk ütött, tüzet rakatott az utcán, torkaszakadtából kiabálván: „Üsd, lődd, vágd a kálvinista disznókat, gyújtsd meg a Baksának, a veszettadtának a házát!“ Elkezdtek lakmározni. pecsenyét sütöttek, ittak, lövöldöztek; Dávid György feleségét az arczán meglőtték. S midőn Bíró István protestálni mert az erőszakoskodás miatt s a plebánusnak mondta: „ne tegyen semmi hatalmasságot; vagy: kinek parancsolatjából indultak föl? Felséges királyné asszony parancsából-e, vagy a Tts vármegyéjéből vagy a Méltóságos földes asszonyééból-e ?“ neki rontottak vasvillákkal, csapófákkal, s égrekiáltó káromkodások közt mindenkit ütöttek, a kit csak értek. Ezt látván a reformátusok, hogy nem tréfa a dolog: magok oltalmára keltek és a plebánust keservesen elpáholták mesterével és Nyitrai József vármegye hadnagyával
