Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
16 Kajdacsi Juliánná ellenben, ki tisztességes levelével szinte megkereste a Superintendenst, nem akart a bonyhádi egyházba más papot, csak Dalnoki Mártont. És úgy is lett, a mint az erélyes nő akarta. Akarata érvényesülése előtt pedig a Percei József alispán engedelmével visitáló espereshez egy fenyegetve pattogó levelet küldött, melyet — mint a kort nagyon jellemzőt — közlök: „Isten áldja meg kegyelmedet, Prédikátor uram! Esett értésemre, hogy mióta házamtól elmentem kegyelmed azóta falumba ment visitálni. Köszönje kegyelmed az Istennek, hogy én idehaza nem voltam, mert most bizony Pécsett térdig való vasban ülne. Nemde nem jól tudja-e azt kegyelmed, hogy királyi parancsolat az, hogy egy prédikátor sem tartozik a Canonicus Visitatoron kívül mást ismerni: azt pedig jól tudja kegyelmed, hogy ennekelőtte egynéhány hónappal ment végbe és ezen 0 felségétől rendelt Visitátor semmi hibát az ott levő Prédikátorban nem talált; kegyelmednek pedig semmi köze hozzája. Arravaló nézve most egyszer intem kegyelmedet, hogy soha többet egy falumba be ne merjen menni, mert mihelyt észreveszem, úgy elhigyje mint Istent hiszi menyben lenni, mindjárt vasra veretem és Pécsre küldöm. Ezen mostani cselekedetét fentartom s mihánt Generalis-Vicarius urammal szólok, satisfactiót kérek. Én mindezekben királyi parancsolathoz tartom magamat. Maradok kegyelmednek február 7. 1749. Bonyhád. Böcsülettel szolgálok Juliánná Kajdacsin.1 (Advortite animum lectores et ingemiscite super sorté nostra miserabili ac ignominiosa. Mulier una Dominio Terrestri non amplo pollens quanta in nos licenţia debachatur ac fremit. Quidni potentiores? Steph. Hélmeci. episcopus.)“ Dálnoki Márton a hathatós pártfogás dacára sem maradhatott állandóan Bonyhádon, helyét EdelényiÁdám foglalta el; majd ez is távozni kívánván a csaknem végkép elnéptelenült Bonyhádról s az 1752. március 22-én Bugyin tartott consessus által Pilisre rendeltetvén, helyére Seregélyesi György jött. Ez különféle kihágásai, szemérmetlen beszéde s feljebbvalóinak durva sértegetései miatt méltatlan volt ugyan az Atyák jóakaratára és kegyelmére, de mert egyfelől az eklézsiák közül egy sem akarta elfogadni, másfelől pedig Percei József alispán a Superintendenshez küldött illedelmes, de határozott hangú levelében újra közbeveté magát érette: az 5 páratlan jóakaratára való tekintetből, mejylypi n.reformátusok iránt viseltetett ,.s._kész volt, a, ka.th. főnapokkal is dacolni — teljesítették kívánságát. A bonyhádi ev. ref. anyaegyház Seregélyesi György kezei közt mult ki. 1 Súperint. j.-könyv. I. köt. 400. 1.
