Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

17

*3. Bátaszék. Ma egészen rom. kath. és görög-keleti vallásuak által lakott mezőváros. Utolsó lelkésze volt Bánhorváti Mihály, ki távozni kényteleníttetvén: az 1730-dik évet megelőzőleg, mint lévita szolgált a pusztulás szélén álló gyülekezetben Patai István. Ekkor még, mint a superintendentialis jegyzőkönyv mondja: „sperat sacri ministerii restitutionem, exceptis solutionibus stolaribus“; e remény azonban, bár felsőbb helyen is tétettek érdekében lépések, nem valósult; a bátaszéki ref. vallási! magyarok szerteszóródtak, helyükbe idegenek telepíttettek, s a ref. egyház végkép megszűnt létezni.

*4. Őri Péter. Dvornikovics váci püspök a prímáshoz 1700-ban küldött jelentésében ezt mondja: „Értekeztem értelmes egyénekkel, hogy miként lehetne az eretnekséget csökkenteni s a kath. vallást gyarapítani? és véleményük oda nyilvánult, hogy a prédikátorokat elkergetni, s a kik közülök magukat accomodálnák, azokról gondoskodni kellene, mert többen csak azért maradnak az eretnek hitben, mert másként nem élhetnek, mint csak papolásukból; és most annyira félnek, hogy ha rájuk parancsolnának, közülök sokan accomodálnák magukat és megtérnének“.

A püspök értelmes egyéneinek véleménye hamisnak bizonyult. iJLZDQ—1725-ig Vác környékén nem volt egyház, melynek prédikátora el nem űzetett s kenyér nélkül nem maradt volna, de közülök egy sem accomodálta magát; többen börtönbe is hurcoltattak, de nem tért meg egy is. Csak sokkal később s nem is az üldözöttek, hanem azok közül, kiket az üldözés szele nem érintett, akadt három, ki a kapott kenyérért megtagadta hitét. De ezekkel nem volt mit dicsekedni, mert erkölcsi halottak voltak, kiket úgy dobtak ki a ref. egyház hajójából.

Ilyen volt Nyerges Péter kecskeméti rektor, ki a kunszentmiklósi iskolában syntaxist és etymologiát tanító, de onnét hibája miatt tél közepén elbocsátott Szombati Jánosnak ifjú feleségét elcsábítván s vele botrányos életet folytatván, midőn az egyházi elöljáróság által eklézsia követésre Ítéltetett volna: az ottani ferencrendi barátok kolostorában vonta meg magát; aztán pedig, miután előbb Kecskemét város katholikus főbírája Lázár János, majd a legkatholikusabb földesúr Kohári Jst.váp által 1744. junius 14-ére Kecskemétre összehívott úriszék rásütötte a gyalázat bélyegét: a Gvárdián által Vácra vitetett s ott accomodálván magát, az akkori váci püspök Altiban Mihály Károly által a nagyszombati veresbarátokhoz küldetett, hogy azok által papságra előkészíttessék.1

Ilyen volt az Istentől sz.ép lelki tehetségekkel, megnyerő külsővel s jeles szónoki képességgel megáldott, de elbizakodott,

1 Superint. j.-könyv. I. köt. 242—243. és 298. lap. Kecskeméti prot. közlöny. I. füzet 58. lap.

Földváry : Adalékok. II.

2