Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
15 „Engedtem nekik maguk hitin levő prédikátort és mestert tartani oly conditióval, míglen koronás király urunk 5 felsége parancsolatja azt nem tartja, hogy azon religión levő prédikátort semminemű földesúr maga jószágában meg ne szenvedjen, hasonlóképen országunktól is épen teljességgel meg ne engedtessék.“ E feltételesen engedett vallási szabadság ingatag alapján alakult ev. ref. egyház nagyon rövid életű volt. Elnyomta a magyarságot és vallását csakhamar a nagyobb számmal és kedvezményekkel telepített pápista németség. Ki volt a kicsiny gyülekezet első prédikátora? nem tudjuk. 1737-ben Pápai István volt a prédikátor s ennek halála után Patai István, majd 1742-ben Dálnoki Márton következett, ki folytonos küzdés és szenvedés között körülbelül tiz évet töltött hivatalában. Az 1744-dik évben azt panaszolja Superintendensének, hogy a plebánus az illetéktelenül követelt fizetésnek megtagadása miatt erősen háborgatja kevés számú híveit, executorokat visz nyakukra, kik őket lövöldözésekkel rémítgetik, ablakaikat beverik, élelmüket elprédálják, rajtuk élősködnek s a dorbézolás közben elfogyasztott bor árának megfizetését rájuk hárítják. S haragudván ríjuk azért is, hogy nem harang'OztakTmidőn az úrnapi körmenet alkalmával az oltári-szentséget köríilhordozá: fenyegetőzik, hogy majd a búcsú alkalmával a szomszéd helyekről becsődiilő németekkel levereti a reformátusok harangját.1 Az 1749-dik évben más kellemetlenségek is adták elő magukat. A nevezett év kezdetén ugyanis a tolnai traktus Séniora Sallai András visitálván az egyházakat, szükségesnek tapasztalta, hogy Seregélyesi György magyar-hidasi prédikátor különféle kihágásai miatt hivatalából végkép elmozdíttassék; a bonyhádi és várallyai prédikátorok pedig egymással helyet cseréljenek. A március 5-én Monoron tartott consessuson Sallai András informatiójára az Atyák el is határozták, hogy Seregélyesi György m.-hidasi prédikátor helyéről elmozdíttassék s neki többé eklézsia nem adatik; a bonyhádi egyházba pedig Várallyáról Oszlányi István, Várallyára Bonyhádról Dálnoki Márton, s Magyar-Hidasra az épen Nagy-Kőrösön hivatal nélkül tartózkodó Hajdú János rendeltetett. Az Atyáknak ezen dispositióját azonban meghiúsították a község kath. vallasd földesurai, u. m. Percei József tolnamegyei alispán és Kajdacsi Julianna úrnő. Nevezett alispán ugyanis a Superintendenshez küldött illedelmes levelében különböző vádakkal terhelve a traktus Séniorát s egyszersmind mentegetve Seregélyesi Györgyöt, tudatja, hogy ezt a bonyhádi eklézsiába földesúri_jogánál fogva behelyezte; 1 U. az. I. It. 270. 1.
