Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

*4. Bogdány. Legnagyobb részben németek által lakott község. A török iga alól lakott helyként került ki. Lakosai hajdan tisztán magyarok és reformátusok voltak, de az 1708—10-dik évi nagy pestisben lakosai megfogyván, földesura, gr. Zichi Péter, németeket telepített a községbe. Abban az időben Marosi Ferenc volt a prédikátor, ki alatt 1721-ben záratott be a templom; 1723-ban pedig meghalván, akkor egészen árvaságra jutottak a református lakosok.

*5. Kösd. Mint Váchoz legközelebb eső s egyszersmind a váci püspökség tulajdonát képező helyen korán megkezdődött a reformátusok háborgattatása s templomuk már az 1700-dik évet megelőzőleg elfoglaltatott Berkes András kanonok által. A háborgatás azonban Nögrádmegye erélyes pártfogása folytán még ekkor nem fajulhatott mindent felforgató s megsemmisítő üldözéssé, a prédikátor továbbra is megmaradt hívei közt s ezek szokott istenitiszteletüket magános házban ugyan, de folyvást gyakorolhatták. Majd megkezdődvén a Rákóczi-féle szabadságharc, megszűnt a háborgatás is, sőt az 1705-dik évi Szécsényi convent által az egyházi bajok megvizsgálására és elintézésére kiküldött nógrádmegyei biztosok Féja János, Okolicsányi Gáspár és Kántor István által, az egyház birtokában máig meglevő okmánynyal biztosíttatván a ref. lakosok vallásuk szabadgyakorlására nézve, templomukat is visszanyerték s annak használatában megmaradtak a szabadságharc bevégződéséig, sőt azután is 1719-ig. Ekkor azonban Althán M. Fr. püspök személyes jelenlétében Berkes András prépost által újra elfoglaltatott a templom, a szabad vallásgyakorlat beszüntettetett, a prédikátornak pedig a parochián lakásra és a községben maradhatásra 8 napi határidő engedtetett. A határidő leteltével Berkes András fegyvereseket véve maga mellé, kiment Kosdra s ott a prédikátornak összes ingóságait lepecsételtette, magát pedig a tanítóval együtt fegyveresei által megfogatván, Vácra hurcoltatta és ott börtönben tartotta mindaddig, míg erős esküvel nem kötelezték magukat arra, hogy a püspöki megye területén belül lelkészi és tanítói hivatalt nem vállalnak. A pásztorától fosztott szegény nép a parochusul Kosdra rendelt ferenerendi barát lelki gondozása alá vettetvén, ezt tartani és fizetni kényszeríttetett azon mód szerint, a mint eddig prédikátorát és tanítóját tartotta és javadalmazta; a harangok használatától s minden általa szerzett egyházi javaktól megfosztatott és egyszersmind 12 frt büntetés alatt szigorúan megtiltatott neki a szomszéd helyek templomába járás. Midőn pedig a megfosztatás után is megkisérlették halottjaik temetése alkalmával a harangok használatát: a helybeli bíró 3 más lakos társával bebörtönöztetett és az összes lakosság személyenkint. 10 frtra büntettetett. Kik a tilalom és parancs dacára a kath.