Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
templomba járni vonakodtak, annyival inkább, kik a szomszéd Kádra, Tótfaluba mentek istentiszteletre: a vári prépost által kirendelt s a helybeli katholikus mester által vezetett katonák által elfogatván, durván bántalmaztattak, a plebánus által pelengérre állíttattak, Vácra hurcoltattak, ott botoztattattak és birságoltattak stb. A házasulandók, sőt még a haldoklók is vallásváltoztatásra erőltettek. (Lásd körülményesebben pesti Commissio jegyzőkönyvét.)1 * A kosdi ref. egyház üldöztetése erős panasz tárgyát képezvén a pesti Commissio előtt, a beterjesztett panaszokra a váci püspökség felelete ez volt: „A mi illeti a kosdi eklésiát, itt a templomot a Rákóczi-féle zavargások előtt katholikusok bírták s először a Szécsényi Convent után foglaltatott el a protestánsok által. Hogy pedig katholikus építvény: a ma is meglevő oltárkő, a reliquiák számára szolgált kivájt üreggel, a kőkeresztelő, a sekrestyének és tetem-tartóknak romjai s a magyar királyi-leány özvegy sz. Erzsébetnek folyvást emlékezetben levő ünnepe eléggé bizonyítják; minélfogva a főtiszt, földesúr és Prelátus által teljes joggal vétetett vissza. A Kösd és más helyekről, a bírságolásokat és botbüntetéseket illetőleg összehordott panaszokra pedig röviden válaszoltatik, hogy ezek alkalmazása vagy káromkodás s ünnepek megsértése miatt, vagy a földesűr és püspöknek az Űrnapjain és ünnepeken való ige-hallgatásra vonatkozólag kiadott rendelete iránti engedetlenség megtorlása végett történt, mely utóbbira hogy lehet őket kényszeríteni s arra nézve a családapáknak példát adhatni: mutatja magának a Krisztusnak, még inkább az igazság megismerésére mennyei jelenettel kényszerített Pál apostolnak s annyi sok szentnek példája. Hogy a predikároktól reversálisok vétettek arra nézve, hogy a püspöki megyéből kitakarodnak: nem tagadtatik; történt pedig azért, hogy ezen Marianum Regnum a lényegében egy, személyében pedig három Istennek egységes lövésére -— melyben állott hajdan boldogsága — visszavitessék és régi boldogsága visszaállíttassék.“3 *6. Rád. Nőgrádmegyei rkath. és ágost. hitvallású tót község, alig nehány ref. lakossal, kik a kosdi anyaegyházhoz tartoznak. A Vác-vidéki ref. egyházak közt ez állott fenn legtovább. Ember Pál ugyan nememlékezikróla, de az 1713-banNagy- Kőrösön tartott Synoduson ott látjuk prédikátorát, s tartotta magát még másfél évtizedig, bár erősen csapdosta az e vidéken a Rákóczi-féle szabadságharc végződése után új erővel kitört 1 Pesti Comm. j. könyve II. köt. 15!) -171 262, 287, 300, 397, 165-505. lap.- Pesti Comm. j. könyve II. köt. 1131. lap.
