Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
293 „Mi alább is megírttak helv. Confession levő szentmártonkátai lakosok közönségesen adjuk tudtára mindeneknek, az kiket e dolog most vagy jövendőben akármi módon illetne, vagyis illethetne, hogy mi méltóságos gróf bazini Keglevics Gábor kapitány, mint örökös földesurunk eö nagysága praesentiájában léptünk Tisztelendő pater Botka István ugyan mostani szentmártonkátai plebánus atyánk urunk eő atyaságával minden ízetlenségnek és háborgatásnak eltávoztatásáért ilyetén amicabilis compositióra és accordára, a mint is következik: Az eddig praetensióban forgott minden névvel-nevezendő stólákat cassálván s azoktul recedálván, summatim et in natura fogjuk alábbírt mód szerint eő atyaságát contentálni, egyik szent György martyr esztendőnkint leendő, másik következő szent György-napig: íb. Készpénz Rhnes ft 30. (2b. Buza kila 35. (3b. Ölfa három. (Jb. Vaj hat itce. 5b. Széna négy szekér. 6o. Só hatvan font.(7b. Egy ölő sertés szalonnának. (8o. Faggyú tiz font. Melyről is adtuk ezen obligatoriánkat amicabiliter, helységünk usualis pecsétjével erősítvén. In possessione nostra Szent-Márton-Káta. Die 17 Januarii Anno 1738.“ Ezen egyezség mellett nem maradtak meg sokáig a plebánusok, mert már 1743-ban s még inkább 1761-től fogva mindenféle stóla fizetésére lettek kényszerítve a kálvinisták; de a szegények — mint mondják — a rájuk rakott terheket hordták békével jobb idők reményében s vigasztalva magukat, hogy gyermekeik taníttatására és magános istenitiszteletük végzésére legalább tanítót tarthattak. Azonban e vigasztalás is elvétetett tőlök, mert az 1774-dik évben tanítójuk eliizetett s nem engedtetett meg nekik az sem, hogy a Batta János közbirtokos által saját fundusán tartott preceptorhoz járathassák gyermekeiket; sőt még az a hajlék is, melyet templomuk elvétele óta imahelyül használtak, bezáratott s majd világi célra használtatott, az istenitisztelettartás egészen beszüntettetett1 és dacára minden erőlködéseiknek, úgy is maradt 1782-ig.2 *2. Kecskeméti Selymes János 1721 jun. 26-án meghalván, julius 14-én Mogyorósi Márton jámbor öreg vacantiában leven Pándon, bevitetett a kecskeméti eklézsiába első prédikátornak és szolgált 1722 apr. 7-ig, a mikor ismét visszament vacantiájára. *3. Tatai István 1739-ben már peregrinált s mint helynélküli élemedett prédikátornak az egyházkerület pénztárából 1 Irt 50 dénár segély adatott. 1 Sup. régi j. könyv II. k. 4. lap. 2 Küzdelmeiket feltüntető okmányok Egvliázk. Ívtár Ka — s köteg 98—123. sz. a.
