Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
292 fogásába s szabadságot adott nekik valamelyes litteratus embernek Nótárius cím alatt félfogadására a következő levelében: „Én, alább is subscribált gróf Keglevics József adom tudtára mindeneknek, a kiknek illik ezen levelem rendiben, hogy minekutánna ns Fest, Pilis és Solt vármegyében situált szentmártonkátai helvetica confession levő szegény embereim s jobbágyim hozzám alázatosan folyamodtanak volna a végre, hogy őket előbbeni szabadságukban, respectu negotii ipsorum religionis, melyben a Pesten celebrált religionaria Commissio alatt is voltának, megtartani méltóztatnám; mivel pedig constál az előttem, hogy a pesti Commissio alkalmatosságával is actu Mesterek, ki egyszersmind notáriusi hivatalt viselt, jelen volt a helységben és gyermekeiket tanította, és szokott devotiót, könyörgéseket velek együtt gyakorlott; kívánván azért magamat én is kegyelmes Császár és koronás király urunk ő Felsége egynéhány ízben a nemes Vármegyékre emanált kegyelmes parancsolatihoz, melyek által méltóztatott parancsolni, quod omnia in negotio religionis in eo, in quo immediate ante et sub Commissiono Pestiensi fuerant statu, permaneant et nihil quidquam innovetur, — alázatos engedelmességgel alkalmaztatnám: vigore praesentium megengedtem említett szentmártonkátai helvetica confession levő jobbágyimnak, hogy közöttük Mestert tarthassanak, ki által gyermekeiket taníttathassák; nem kételkedvén semmit abban, hogy a Tts ns Vármegye ő Felsége kegyelmes parancsolatjához kívánván magát alkalmaztatni, sem megírt jobbágyimat, sem Mesterüket nem fogja ez iránt háborgatni, sőt inkább elhiszem, hogy in statu quo etiam sub praeattacta Commissione erant in eo statu kívánja kegyelmetek őket megtartani és manuteneálni authoritate Magistratuali juxta Continentias benigni suae Mattis Sacratissimae mandati. Hogy így tarn ad ónéra Communia ferenda, quam et Dominialia servitia subeunda, megmaradhassanak, in casu contrario utolsó pusztulásra ne jussanak, cum Damno et detrimento etiam publici boni. Kihezképest pro jurium suorum manutentione et futura pro cautela eorundem adtam megírt szentmártonkátai jobbágyimnak ezen indultumomat, subscriptióinmal és pecsétemmel megerősített levelemet. Actum Viennae die 21 Febr. Anno Dni 1728. Gróf Keglevics József m. pr. (L. S.)“1 A nemes lelkű gróf kegyelméből nyert ezen kevés szabadsággal éltek egészen 1774-ig, többször (1743, 1761) megháborítva a váci püspökség által, mely a megye segélyével újabb és újabb terheket rakott rájuk, felbontva az egyességet, melyet 1738-ban kötöttek a következőkben: Pestmegye levéltára id. h.
