Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

zsonyba, — hogy a meg nem jelenőkre miként tartottak valóságos hajtó-vadászatot, s a megjelenteket miként gyötörték ördögi kínzásokkal és adták el a gályákra: hanem a püspöksége alá tartozókkal együtt 5 maga is meg lett idézve, s szerencséje volt, hogy török hatalom alatt élt, mely őt szárnyai alá fogadta.

Azonban, ha megmenekült is a gályákra eladattak gyötrelmes szenvedéseitől, de a menekülés predikátorságába került, mert a körösiek mást fogadtak helyébe. A hivatalától ekként elesés miatt való föl indulásában pedig oly lépésre engedte magát ragadtatni, mely még az ö korában is sokakat megbotránkoztatott s egykorú följegyzés ezen Ítéletet mondja rá: „Nem evangélikus tanítóhoz illendő dolog vala ez, mert az evangélium szerint objectum communicationis non est aliqua communitas, séd fráter peccans“. Math. XVIII: 15.

Ezen egész esetet a körösi ref. egyház anyakönyve ekként beszéli el:

„Anno 1674. Midőn citaltatnának egész Magyarországban az evangélikus Prédikátorok extraordinaria Pozsonyba, s e nyomorult földön is annak a dolognak munkási a budai vezértől arra szabadságot vásárolván: szaladtanak a szegény gyámoltalan atyafiak a török protectiója alá még is Budára, honnan a vezér őket kiadta volna, ha a több urak nem obstáltanak volna. Ugyanakkor boldogult Ungvári Gergely uram is bízván egy Ali Bégh nevű nagy fautorához, ki volt a török császárnak intimus consiliariusa, futott Budára házanépével Kőrösről, még lévén hátra három holnap esztendejében, hogy elszaladna. A presequutio valamennyire ezen a földön csillapodván s a tanítók ecclésiájukba megtérvén: a körösiek Ungvári Gergely uramat vissza nem hozzák, hanem helyette egy profugus Sárándi János nevű atyafiat1 (ki is e földről Pelsöczröl elszaladván, az üldözők előtt bujdosott) Ungvári uram consensusa nélkül, melyet eléggé urgeált az eklézsia, megfogadnak. Ungvári Gergely uram ezen igen megindulván s a Séniorokkal megegyezvén, az ecclésiát uj Tanítójával együtt excommunicálja, és hogy semminemű szükségében a körösi eklézsiának senki az atyafiak közül segítséggel ne legyen (lévén interea Sárándi uram igen beteges ember) erősen megtiltja; sőt Debrecenben is a T. Professoroknak, hogy Kőrösre schola-mestert ne adjanak, mivelhogy az excommunicata ecclézsia, megírja: végre nemcsak a három hónapokra, hanem azután következett esztendőre is minden bérit az eklézsián praetendálja.

1 Sárándi János tanult Debrecenben, hol 1633. aug. 20. subseribált, s onnét Tolnára ment rektornak. Kőrösről Ráckevibe s innét Bölcskére vitték prédikátornak.