Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
195 alattomosan alkalmaztak, mint ez több más új telepítésű pusztán is történt. Mely visszaélés, valamint ezen egyházmegyében a templomok és imaházak önkényes javítása, prédikátorok alkalmazása és más visszaélések ellen a püspök nevében a királyi Commissio előtt ünnepélyesen tiltakozunk.“1 *16. Szent-Lőrinc. 1685. okt. 14-én Merd tábornok bevevén Szolnokot s hadserege itt telelvén: ellátása Kőrös, Kecskemét, Cegléd és a körültök fekvő községek terhe lön; azon községeké, melyeket az 1683-ban Bécs felé nyomuló krími tatárok, Murád-Girály khán vezérlete alatt itt keresztül vonóitokban teljesen kifosztottak s melyeket Budának 1684-dik évi sikertelen ostromakor a rakoncátlan hadsereg mindenéből kiélt. Leírhatlan az a szenvedés és nyomor, melyet ezen időtájt a Tiszavidék népe tűrni volt kénytelen. A németnek Szolnokon magát megfészkelése után valóságos kereszttűz közé szorulva, Buda és Szarvas, Szeged és Szolnok felől folytonos zsarolás fosztogatás, és kegyetlenkedéseknek volt kitétetve. Egy személyben volt életet és vagyont áldozni köteles szövetséges, melytől török és német adót és segélyt jogosan vélt követelhetni; s volt ellenség, melyet török és német az ellenféllel cimboráiénak tartva, jogosan vélt rabolni, gyilkolni. Nagy adókat fizetett s a zsákmány tárgya is az ő vagyona volt. Két nagy és egyaránt fékezhetlen hadsereg kicsapongásait tűrte; egyik egy győzelmében elbizakodott, másik egy veszteségei miatt elkeseredett had volts mindegyik olyan, mely nem veszi számba a föld népének szenvedéseit. Csoda-e, ha az elviselhetlen sarcokkal s egy ellenséges föld minden sujtoló nyomorával kínzott védtelen szegény nép menekült a merre tudott. így lett aztán, hogy 1684—1689-ig, alig 5 év alatt Kecskemét környékén több helység pusztult el, több község nyomorult lakosai lettek földönfutókká, mint a 160 éves török iga alatt. S az ezen időtájban elpusztult helyek közé tartozik Szent-Lőrinc is. Lakosai leginkább Kecskemétre húzódtak be s nem is tértek többé vissza, hogy fölépítsék a pusztult községet, melyet aztán 1688-ban Kecskemét városa szerzett meg magának a Both családtól; de csak rövid ideig bírhatta, mert királyi adomány útján Kohári István országbírónak került birtokába. A hajdani falunak egy puszta templom jelöli helyét; a ref. egyház emlékét pedig a kecskeméti ref. egyház őrzi egy aranynyal futtatott ezüst kehelyben, melyen e felírás olvasható: „Sz.-Lőrinci ekklézsiának pohara. 1644.“ *17. Várkony. A régi egyházak közt most említtetik először és utoljára. Mikor pusztult el? bizonytalan. Szünetelt a mult század harmadik tizedéig, a mikor a község földesurai, a péli Nagyok udvari papokat kezdtek tartani. 1 Pesti Comm. j. könyve I. kötet 14., 169., 262. lap. 13*
