Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
194 megyei összeírás az elhagyott helyek közt említi s neve nem fordul elő még 1695-ben sem. A jelenlegi tót ajkú evang. hívek Zólyommegyéből, különösen Micsinyéről 1699-ben telepíttettek ide;1 de nem sokáig maradhattak békén uj otthonukban, mert a község a Rákóczi-féle szabadságharc idején, különösen a megye határáig rabolva, gyilkolva és égetve barangoló rácok dúlásai közben ismét elpusztult s lakosai szertefutottak. De az elszéledtek 1709-ben újra visszatértek és csakhamar egyházat is alapítottak. Hogy már 1720. előtt prédikátoruk is volt, onnét láthatni, mert a pesti Commissió előtt panaszolják a protestánsok, hogy a váci szentszék elé idéztettek és hurcoltattak a dakotai és domonyi ágost. hitv. prédikátorok; és pedig az előbbi azért, mivel az úrvacsorát egy ágost. hitv. leánynak, ki azt önként elfogadta, kiszolgáltatta, a másik pedig bizonyos házasság megkötéséért. *14. Én Decsi Péter teszek fogadást Isten előtt és a böcsiiletes sz. korona előtt, hogy ennekutánna se részegségemmel, se magamviseltelenségemmel sem Istenemet, sem a sz. koronát meg nem bántom, hanem mindenekben úgy igyekezem magamat viselni, hogy még másoknak is jó példa legyek; érte pedig adom kezemet, hitemet böcsiiletes Ungvári uramnak. Mely mostani fogadásomat ha ezután által hágom: többé a sz. korona gratiáját ne impretáljak s ne találjak többé. 1665. okt. 30. *15. Újfalu. Ezen időkorban két Újfalu nevű község volt a váci seniorság területén. Az egyik, nevezetesen a katalógusunkon említett, ma Honor határába beolvasztva, az egri káptalan tulajdonát képező puszta. Fennállását nyomon lehet kisérni egész 1685-ig s ezután elpusztulván, 1690-ben az elhagyott helyek közt Íratott össze s többé nem is népesült meg. A másik a ma is fennálló Kis-Ujfalu s felesen evang. és kath. vallásu tótok által lakott község, mely 1690-ben az elhagyott és lakatlanul maradt helyek közt Tót-Ujfalu név alatt Íratott össze. Később megnépesülvén, a prot. egyház fennállott 1719-ig, mikor Berkes András váci nagy Prépost, Bajthai István megyei főbiztos s ekkor másodalispán jelenlétében a szabad vallásgyakorlatot beszüntette, a tanítót elkergetvén. Ezen erőszakoskodás a pesti Commissió előtt is panasz tárgyát képezvén, a váci püspökség nevében a kath. tagok részéről ez lett a válasz: „A prot. isteni tiszteletnek meggátlása és a tanító elűzése, miként Bottyánban és Keszegen, úgy Újfalun is teljes joggal történt, mivel ezek annakelőtte puszták és később elhagyatott helyek voltak s prédikátorokat és tanítókat nemcsak a püspök és földesurak, hanem Ő Felségének is engedélye nélkül és az országgyűlési törvénycikkek ellenére Bánj’ai ágost. hitv. egyházk. j. könyve.
