Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
155 attyaflai és az úr munkáján szolgatársai az veszprémi etc. Szeniorságokból Veszprémben egybegyült atyafiak, superintended, Seni ores, Proseniores ae Presbyteri.“ 1 E levélre már nem Paksi György, hanem — mint fentebb érintve van — a következő évben Duna-Földváron gyülésező atyák feleltek Méltóságos püspökük elmenése miatt. Elment pedig — mint a felhordott adatok bizonyítják — nem 1643-ban, hanem 1651, vagy, a mi hihetőbb, még 1650-ben. Miféle okok indították arra, hogy elhagyja tekintélyes egyházát és állását, s hogy távozzék még az egyházkerületből is? nem tudjuk; vannak azonban adataink, melyek alapján gyaníthatjuk, hogy elmenése a pápisták által Kecskeméten épen az ő idejében támasztott és az ő személyes szabadságát is veszélyeztető vallási villongásoknak volt következménye. Kecskeméten korán foglalt magának tért a reformáció, de teljes diadalra — mint Kőrösön és Cegléden — soha sem tudott jutni. Kezdetben a pápisták és protestánsok közösen használták az ősi templomot; a közös használat azonban mint másutt, úgy itt sem eshetett meg egyenetlenség, vallásbeli mindennemű gyülülség és íz-vesztő viszálkodás nélkül, minélfogva mind ennek nyakát akarván szakasztani, 1564-ben a pápista hitön való eskütt birák és polgárok mind a város képében úgy egyesültek meg a Luther-keresztyénekkel, hogy ezek az öreg kőtemplomot átengedték amazoknak, s annak felette más szerzésük is lön, hogy eddigvaló szóbeszéd az kétféle nép között, szitok és egyéb egymáshozvaló szóbeszéd az mind letétetődjék.2 Ezen egyesség után a Luther-keresztyének az öreg kőtemplom mellé, annak kerítésében csinos fatemplomot építettek maguknak, s míg az elkészült, a kőtemplom mellett levő sekrestyét használták, mely aztán is birtokukban maradt. A templomok birtoklására nézve még akkor sem történt változás, midőn a reformáció terjedésével s majd a század végén a Tolnáról és Baranyából elbujdosottaknak Kecskeméten megtelepedése folytán a népességi viszony fordulatot vett. A két felekezet békében élt egymás mellett, s bár a keresztyén prédikátor a pápista pátert tekintélyben megelőzte, és az elöljárók mind protestánsok — többnyire a debreceni iskola növendékei — voltak: mindazáltal a város egyaránt gazdálkodott javaiból a prédikátornak és plebánusnak; sőt a papijavadalmak megosztásában is annyira ment, hogy a tizenhatodot — sedecima — is két egyenlő részben adta ki nekik. A megszaporodott kálvinista renden levők pedig, midőn a fatemplom szűk lett a hívek befogadására, akként segítettek a bajon, 1 Simándi codex. 119. lap. 2 Az egyességlevél eredetije a kecskeméti ref. egyház levéltárában.
