Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
156 hogy a városon kívüli temetőben a sok idegen atyafiak között megnyomorodott kevés szegény római keresztyénség által pusztulni hagyott kápolna romjainak egyrésze fölé építettek másik templomot maguknak. A XVII-dik század közepén azonban egyszerre megváltoztak a viszonyok. A r. kath. reactio a hódoltsági területre is kezdte kinyujtogatni béke-bontó karjait s visszafoglalni elvesztett vagy eddig elhanyagolt positioit. így történt Kecskeméten is. Míg 1637-ben a nagyszombati jezsuita-kollégium csak szánakozni tudott a pásztort kereső kecskemétieken, hogy oly fogyatkozásban vannak az egyházi szolgákban, de oda szolgálatra nem érkezének; sőt még 1644-ben is hasztalan panaszolja a sok idegen atyafiak között megnyomorodott kevés szegény római keresztyénség, hogy minémü nagy Egyházi Pásztor és lelki tanító nélkül való fogyatkozott állapota legyen, és hogy a mely Pásztor minden esztendőnként nyájának gyapját elnyiri, legeltető Pásztor nélkül tartja Juhait, megszélednek azok a nyájak és a farkas is eljővén, meghánnya és szakgatja a Juhokat:1 2 1647-ben a prímás már kiterjeszti pásztori gondját és szorgalmatosságát reájuk is, s azon illetlenséget, hogy Nográd (?) vármegyében levő Kecskemét magyar városa a lelki dolgokban eddig nem egyszer nehézségeket szenvedett, korán és alkalmasan megszüntetni akarva, az úrban jó kedvvel javalja, hogy a parochia tétessen klastromnak a szt. Ferencrendi atyafiak részére.3 Majd ugyanazon év szent András havában Hosszútóthi László váci püspök is jóváhagyását adja, hogy a kath. hívek gyarapodására a kecskeméti parochia klastrom formára valóságos rekesztéssel építtessék a franciskánusok számára. Az ezután rögtönösen beköltözött Szerafilíus rend szerzetesei egész tűzzel fogtak a r. kath. hivek gyarapításához. Nemcsak a régibb vallási társulatokat élesztették föl, hanem, hogy az istenitisztelet és a boldogságos Szűzhöz való áj tatosság naponként gyarapodjék az emberek szivében, a római igaz hiten levő deáki rendből „Deákok céhe“ cím alatt újabbat is rendeltek és erigáltak, melynek 13 pontból álló articulusai 1651. febr. 2-án a klastrom pecsétével is megerősítettek.3 A r. kath. hívek gyarapítására azonban nem tartották elegendőnek a hitélet fölgerjesztését, hanem lángra gyujták a vallási viszálkodás tiizét is. Alig tették be lábukat a városba, azonnal kezdték visszakövetelni egyházuk régi jogait, viszályt indítottak az istenitisztelet helyei, valamint a sedecima iránt is. Megpróbálták a kőtemplom melletti sekrestyéből kiszorí1 Hornyik id. m. 229. 1. 6. sz. okmány. 2 U. o. 8. és 9. sz. okmány. 3 U. o. 13. sz. okmány. .
