Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
lési) és asztalos munkák is végeztettek a templom körül, kitűnik a festőnek és az asztalosnak 1677. május 20-án juttatott 12 forint kiadásból. 1677-1678-ban készítik a templom kápolnáját, amiről ekkor hallunk először. Ez a kápolna a mostani lurdi oltár helyén állt. Akkor a Szent Háromság tiszteletére épült halottak kápolnájának nevezték. Ennek a kápolnának az ablakáról beszél a kiadások rovata. Az 1958-ban (szeptember) kezdődött templom restaurációkor ennek a kápolnának nyugatra fekvő kettős ablaka és északra fekvő kicsiny kerekded ablaka került elő. 1677-ben a kápolnára a következő kiadásokat eszközölték: 1677. augusztus 7-én a kápolna ablakaiért az üveges 10 forintot, az asztalos szerződés szerint szeptember 26-án 10 forintot, a kőfaragómester az oltárkő kidolgozásáért 3 forintot, míg 28-án a festő „megegyezés szerint” a halottak kápolnája oltáráért 10 forintot, december 18-án és 22-én „a Szent Háromságról nevezett halottak kápolnája festője” szerződés szerint 50 forintot, illetve december 22-én végleges kielégítésképp 19 forint 50 dénárt kapott. 1678. január 29-én az üveges a kápolna ablakaiért és egyébért felvesz 8 forintot. A kripta Először olvasunk a kriptáról 1680. január 9-én, amidőn a kőművesek annak megnyitásáért 1 forintot kapnak. Ekkor temették abba Kucskovics István testvért, míg október 8-án P. Ivanovszki János idehelyezéséről értesülünk, amiért 50 dénárt vesznek fel a kőművesek. 1681-ben (november 21-én) P. Brunszvik Rémig kerül a kriptába, aki Jámborul halt meg”, a kőművesnek ekkor 4 forintot adnak. Itt a szentély alatti kriptáról esik szó. Erről különben 1686. november 1-én azt olvassuk a kiadások rovatában: a kőművesek a kripta köveinek (kőlapjai) és a főoltár lépcsőinek javításáért a szindikus 2 forintot adott ki. A szentély alatti kripta keletre fekvő fülkéi benyúlnak ugyanis a főoltár alá, egy ilyen temetéskor valószínűleg megbolygatták az oltár lépcsőzetét is. Legalább a szentély alatti kripta megvolt már 1660 előtt. Gorup János és fia Imre ez évi végrendelkezésének kifejezései ezt határozottan elárulják. A végrendelet a város elé kerülve, ott P. Delney Péter gvárdián és Tamaskovics Frenc vikárius biztosították a Gorup családot, hogy mint „az minemeő Sanctuariumban Botban (Bolt azonos kriptával) előbenj üdvözütt feleseghe az Nehaj Nemes Nemzetes Emma asszony, Haiadon Leaniual Suskaual feküsznek, mely Botra az elötis eö kegyelme azoknak Temetéskorban Bizonios Elemosinakot adót, hogy azon Bot mind eö kegyelmeknek: es maradekinek örökös Temető hellek Leszen”.94 Mivel ezek szerint már 1660 előtt világiak is temetkeztek a templom kriptájába, már ekkor nemcsak a szentély alatti, a szerzetesek számára szolgáló, hanem a világi halottakat is befogadó kriptával kell számolnunk. Ha a végrendelkező Gorup 94 SZV Jkv. 16. köt. (1658-1661) 159-160. p. 43
