Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

ELSŐ FEJEZET Letelepedés

a Sanctuarium alatt az egész templomot értette, úgy még jobban igazolja feltevésünket.

Még érdekesebbnek ígérkezik számunkra az a tény, hogy már a XVII. században olvasunk a templom orgonájáról. Akkor esik róla szó, amidőn a kórust építik. 1687. augusztus 8-án az orgonakészítőnek az orgona áthozataláért és javításáért 10 forintot adnak. Kár, hogy a kiadási rovat nem nevezi meg az orgonaépítőt.95

A nagy restaurálási lázban még értesülünk arról, hogy 1687-ben az ostyasütőt is kijavították 2 forint 85 dénár erejéig. 1681-ben (augusztus 7.) pedig a kovács három harang javításáért 30 forint 50 dénárt kapott. A XVII. századnak a templomra vonatkozó egyik utolsó adata, hogy 1695. január 4-én a kőművesek a szentély kimeszeléséért és bizonyos kőlapok elhelyezéséért 20 forintot fizettek. Ez a restaurálás az előző 1694. év őszén, illetve utolsó hónapjaiban történt. A meszelések, faljavítások, belső tisztítások azonban szinte évtizedenként, de legfeljebb 20 évenként ismétlődnek. Már 1700. június 12-én a templom meszeléséért 24 forintot adnak ki. 1717. január 30-án szerepel egy tétel, amely csak úgy érthető, ha körülményeit megvilágítjuk. Ekkor ugyanis kiadtak a kőműveseknek 10 forintot „az oldalt lévő cella boltozatának építéséért és a sekrestye falainak összekötéséért”. Ez a bejegyzés másképp nem érthető, mint csak úgy, hogy a mai lorettói kápolna helyén semmi sem állt. (A templom melletti folyosó csak a kórusba való feljáróig terjedt.) A kolostor keleti szárnya nem állt összeköttetésben a mai gyóntatóhelyiséggel (azelőtt sekrestye). 1717-ben összekötötték a sekrestyét a kolostor szárnyával egy szoba beépítésével. 1725. július 6-án a kiadási rovatban olvassuk: a kőművesnek a templom közepén támadt rés betöméséért 50 dénárt adott a kolostor gondnoka. Míg 1729. szeptember 25-én az ácsmesternek a templom kijavításáért szerződésen felül ugyanaz 2 forint 50 dénárt fizet ki.96 Ezek a tételek is eléggé értesítenek bennünket arról, hogy a templom restaurálási műveletei igazából sohasem szüneteltek. A XVIII. és XIX. században azonban lényegesebb és magát az épületet megváltoztató hozzáadás nem történt. A megmegújuló tisztogatások, kimeszelések és kisebb javítások folytatódnak a XX. században is. Nagyobb mérvű javítás P. Hegedűs Cirjék gvárdián alatt (1900-1912) 1906-ban történt. De a restaurációk folytatódnak P. Pálinkás Rogér (1912-1919) alatt 1913-ban, P. Markó Dénes házfőnök alatt (1924-1927) 1926-ban, P. Vinkovits Viktor főnök alatt (1933-1939) 1936-ban, P. Süly Szaléz házfőnök alatt (1939-1942) 1942-ben P. Vados Pál plébános irányításával. Ide iktatom azt a

95 Máshonnan ismeretes: a Nagyszentmihályon - most Grosspetersdorf- lakó Tausz orgonakészítő állított elő több orgonát Dunántúlon a XVIII. században. Kőszegen ez időben Zotter János Jakab az orgonaépítő. Vő. SZIGETI 1961 31. p. (1761-ben Hierenschrot János Miklós orgonacsináló és tislér Szombathelyen gyakorolja iparát.) Vö. KÁDÁR-HORVÁTH-GÉFIN 1961 157. p., 80. jegyzet.

96 Mindezt illetőleg vö. SZÁMADÁSKÖNYVEK 1673-1721 és 1721-1756 évekről szóló köteteit a jelzett időre.

44