Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NYOLCADIK FEJEZET A ferences kolostor menedékjoga - Lelki mentsvár jellege (Asylum!)
tus 23-án Berlichingen tábornok Szombathelyen latin nyelven kiállított biztosítékban állítja: Dierl Gellért katona, gonosztevő (malefactor), cseh és a Dayszaesairegiment kötelékébe tartozik, akinek szálláshelye a Vas megyei Porpác község, jelenleg a Szent Ferenc-rendi atyák szombathelyi kolostorában van menedékjog címén. Az 1750. augusztus 31-én a királyi rendelkezésre a magyar helytartótanács intézkedése értelmében ezek a gonosztevők az illetékes hatóságoknak térítvény ellenében kiadhatók. De mindaddig őrizetben tartassanak, amíg a megyéspüspök, vagy annak szentszéke kimondja: vajon élvezhetik-e az illető menedékjogot. S ha ezt kimondja, visszaküldendő az egyházi hatóságnak. Berlichingen tábornok kötelezi egyúttal magát, ha befejeződik nevezettnek a katonai pere, visszaküldi a püspöknek, vagy consistoriumának megállapítás végett vajon élhete ez a gonosztevő a menedékjoggal vagy nem? Ha kimondják, hogy élhet, visszaküldi a ferenciekhez a nevezett katonát. A másik ilyen térítvény Erdődy Sándor gr. ezredes állítja ki Wallendorffban (Lapincsolaszi) 1770. augusztus 12-én németül, amelyben nyolc sorban kijelenti: a parancsnoksága alatt lévő Batthyány dragonyos-regiment szökevény katonája, Riechart Ferenc a szombathelyi ferencrendi kolostorba vonult vissza. Biztosítást ad, nem lesz halálra ítélve, ha neki átadják. Ismét gr. Thurn Óbester Körmenden 1772. június 9-én kiállított reversálisában pecsétjével és saját aláírásával biztosítja, hogy a porosz Termani gyalogezred (regiment) katonájának, Andreas Rothnak, aki a szombathelyi ferenceseknél tartózkodik, életében és tagjaiban megcsonkítást átadás esetén nem fog szenvedni.491 Ezek a felsorolt esetek és okmányokból merített adatok azt igazolják, bár az ún. menedékjog a XV11I. században már tűnő félben volt, mégis sokan éltek vele. Főleg sok szökevény katona menekült a ferences kolostorba is. E szempontból az emberiesség és a felebaráti szeretetből fakadó életmentés eszköze volt a szombathelyi ferences klastrom és a többi hasonló egyházi intézmény. Hogy mily kockázat volt ez, lemérhető abból a jelenségből, hogy az állam - főleg a század vége felé - szinte már semmibe vették a menedékjogot. 1780. november 4-én Salbeck Károly szepesi püspök azt jelentette a római Szentszéknek: a menedékjog sértetlenségét a királyi hatalommal szemben veszély nélkül nem tudja megvédeni, továbbá a fenyítések miatt, amelyekbe a kivonszolók és az ellen nem álló papok esnek.492 Vagyis az állam szinte már nem létezőnek tartotta a menedékjogot. De az üldözöttek mégis csak igénybe vették a templomok, kolostorok, temetők asylum-jogát. Ilyenkor a kolostor maga, illetve az egyház került szorítóba. Két malomkő között őrlődött, ha segíteni akart a bajbajutott embereken - ami viszont evangéliumi hivatása volt. «i 492 SZF. VANYÓ 1928. 254
