Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
NYOLCADIK FEJEZET A ferences kolostor menedékjoga - Lelki mentsvár jellege (Asylum!)
közöljenek ki. Ha pedig az illető szökéssel gyanúsítható, akkor megbilincselhetik és fogdában tarthatják.488 Hogy az esetek folyton szaporodtak és különböző árnyalatúak voltak, kitűnik a szombathelyi püspöki szentszék megkereséséből, amelyet a győri püspökhöz nyújtott be, amelyben az előbbi püspöki rendelkezésre nézve a menedéket keresőket illetőleg felvilágosítást, magyarázatot kér. A püspök, Zichy Ferenc, 1764. március 6-án leír a szombathelyi consistoriumhoz.489 Ennek lényege: a menedéket élvezők ügyében az illetékes világi (akár vármegyei, katonai, vagy városi) hatóságoktól kétféle térítvényt (reversalis) kell kérni. Az egyiknek a tartalma a püspök szerint a következő: Alulírott e sorokkal kötelezem magam arra, hogy N. N. gonosztevőnek, aki N. menedékhelyen tartózkodik, ha nekem kiadatik, az elkövetett gonosztettek miatt sem halálát, sem tagjainak megcsonkítását nem szándékozom okozni. A másik formula ez lenne: Alulírott, e sorokkal kötelezem magam, hogy N. N. gonosztevőt, aki N. menedékhelyen tartózkodik, ha nekem átadják az egyházi joghatóság címén, a kérdés eldöntéséig, vajon élvez-e menedékjogot, amit a lelki hatalom ejt meg, addig biztos őrizetben tartom, és ha úgy döntetik, hogy a menedékjogot élvezi, akkor az egyházi hatóságnak visszaadom, vagy ha nem adom vissza, sem halálát, sem csonkítását nem okozom. Kiköti a püspök, hogy nem szabad megelégedni szóbeli ígérettel, hanem írásban adott hiteles okmányt kell mindig kérni. A szombathelyi ferences kolostornak menedékjogi ügyei már a XVII. század második felében kezdődtek. Karácsonyi János490 így adja elő: 1680 táján a szombathelyi várnagynak és vitézeinek oktalan vadsága nagy bajt okozott. Egy pár gonosztevő a ferenczrendűek egyházába menekült az üldözés elől. Az üldöző katonáknak meg kellett volna állniuk, de nem állottak meg, hanem berohantak és a gonosztevőket kivonszolták. Azáltal azután a ferenczrendűek egyházának és kolostorának menedékjogát oly erősen megsértették, hogy a ferenczrendűek kénytelenek voltak a dolgot egyházi bíróság elé vinni, és mint értelmi szerzőt, a várnagynak és katonáknak urát, Szécsényi György püspököt beperelni. A per elment egészen a pápai ítélő bíróságig, de az is elítélte Szécsényi püspököt 24.000 forint büntetésre. Szécsényi ebben megnyugodott, de a bírságot nem készpénzben fizette, hanem Kolics Lipóttól, a nyitrai püspöktől és Erdődy Kristóf kamarai elnöktől kiállított kötelezvényekben. Esztergomnál láttuk, hogy ebből a mariánus csoport végül is csak 4.000 forintot kapott meg. A XVIII. században több olyan esetről tudunk, amikor egyes szökevények igénybe vették a ferencesek templomának, illetve kolostorának menedékjogát. A Zichy püspököktől emlegetett és a polgári vagy katonai hatóságtól kiállított térítvény (reversalis) írásbeli nyilatkozatával többször találkoztunk. így 1763. augusz488 LIBER PROT. 1761. 11. pont. Ez a provinciálisi rendelkezés majdnem teljes egészében bekerült az 1803-i rendtartományi határozatok gyűjteményébe: STATUTA 1803 66. p. 489 SZF. 490 KARÁCSONYI 1922-1924 I. köt. 286. p. 253
