Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai

karasiáí (Garazia), amely finomabb posztó, mint Szamota-Zolnai szótára457 mondja (Karasya coloris kék): kétszer vágott posztó. A karasiáról megjegyzés: a karasia az angol falucska Kersey-től veszi nevét, amelyet a magyarok hangzás után karasiának neveztek. A legfinomabb angol posztó - csak nemesek használhatták — a fajlondis, vagyis fein londisch, finom londoni. Ezután a karasia a jómódú polgárok között a XVII. század végén már Magyarországon is készül (Szakolcán és Modoron), „s a társadalom ruházkodási igényei ekkorra már (XVIII. század) odáig fejlődtek, hogy a karasia az abaposztó rovására tért hódított a parasztság körében is”.458 459 „A karasia jellegzetesen katonai viselet volt.” — Nyilván a gvárdián ezt a karasiát a kolostor személyzete számára vette, vagy ajándékul adta valami világinak. - Már 1681-ben matta anyagot vesznek (Bartal Antal szótára454 szerint Mattba aranyszövetfajta). Ezt egyházi ruhák készítésére szerzik be. Későbben 1823-ban 16 rőf Zwillik anyagot (zsávoly anyag) vesznek matracokra. 1835. novemberében gyapotot is vesznek (pro gozipio).

íme, a ruhaanyag vételében is elárulja a kolostor vezetősége, hogy a korral együtt halad. Az ipari vívmányokat a szerzetesek is felhasználják: paplan, matrac, függöny, gyapot, mellény stb. igényeik helyes kielégítésére szolgálnak.

Orahasználat elég gyakori a szombathelyi ferenceseknél. A rendtartományi szabványok már 1659-ben tiltják az órák magánhasználatát. Vagyis a kolostor mint ilyen a folyosón, ebédlőben (már 1688. szeptember 1.), a gvárdinátusban állíthatott órát, csakis az egyes szerzeteseknek volt tilos zsebórát használni. Mikor azonban a zsebórák használata általánossá lesz, sőt igénye a művelt embernek, a ferencesek sem zárkóznak el a kuitúr-vívmány elől. Főleg azok a rendtársak, akik nem nélkülözhették a pontos idő betartását: tanítók, lektorok, tanárok, főnökök stb. vették igénybe az óra használatát. így, már a XVIII. század vége felé, II. József uralkodása után akárhánynak van zsebórája. Az 1803-i rendtartományi szabályok ugyan ekkor is tiltják az óra használatát, de ez a tilalom elsősorban az arany-, ezüst órákra vonatkozik, mint amelyek nem egyeztethetők össze a szerzetesi szegénységgel.

Ilyen értelemben értendő a Számadáskönyvekben elég gyakran előforduló bejegyzések, amelyek órákról szólnak. Ha valaki órát hagyományozott a kolostorra, azt értékesítették, eladták.

így már 1679. július 22-én a vépi plébános hagyatékából eladnak egy órát, amelyért 10 Ft-ot kapnak. 1687. április 1-én Sopronban adnak el egy órát, amelyért 12 Ft-ot könyvelnek el. 1676, 1681, 1699-ben a kiadási rovatban szerepelnek az órajavítások, vagy a soproni órakészítő mesternek juttatott illetékek az órák megigazításáért. 1760. június 12-én Nagy Dániel gvárdián a soproni harangöntőnek 7 Ft-ot fizet a kolostor órájának két harangja felszereléséért. Az órások kötelességszerüen javították a kolostor óráit külön felkérés nélkül. Azért pl.

457 SZAMOTA-ZOLNAI 1902 455. hasáb.

458 ENDREI-MAKKAI 1963 355-359. p.

459 BARTAL 1901 413. p.

241