Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai
1725-ben kiteszi a főnök: kapott az órás 1 Ft 86 dénárt, s ezért az 1725-re már nem adósak neki. 1784. április 1-én olvassuk, hogy a gvárdiánátus órájáért 12 Ftot adtak ki. 1842. július 15-én a város órájának a deszkalapjait a kolostor veszi meg a felső folyosón lévő óra felállításához. Ezért 6 Ft 40 krajcárt fizet. 1809. május 1-én hallunk arról, hogy P. Plajer Miklós, aki mint házilelkész Répceszentgyörgyön április 9-én meghalt, órát hagyott hátra a kolostor részére. Május 1-én 10 Ft-ért eladták. Érthető, ha a vidéken élő lelkésznek órája van, de viszont az akkori időben kevéssé értették meg, hogy egy kolostorban élő laikus testvérnek zsebórája legyen. Ezért 1821. február 1-én Cirjék testvér zsebóráját a rendtartományfőnök rendelkezésére 14 Ft-ért eladják. Egy kis bonyodalom keletkezett P. Holtoner Ottó, szombathelyi osztálytanító órája körül. Ottó atya 1785-1791 január 1-ig, vagyis haláláig Szombathelyen tanított a nemzeti iskolában. Órája elveszett. Ezután Pongor Adám vármegyei katona a város elé idéztette Pezel Órás Ferencet, aki mindenfelé azt hirdette, a hogy a Pongortól hozzá javításra adott óra P. Ottóé volt. Pongor ezt becsületére sérelmesnek találta és ezért kérte Pézel Órás Ferenc megbüntetését. Pezel azzal védekezett: neki a ferencrendi házfőnök azt mondotta: „hogy ha el veszett óra kerülne hozzá mutassa meg neki. Ez az óra hasonlított az elveszetthez, ezért azt gondolta, hogy akinek kezébe került, az eladta, mert a hasonlóság meg van. Azért mutatta meg a kolostorban.” Pezel Órás bocsánatot kért Pongor Adámtól, Pongor pedig a nála lévő két órát ingyen megigazítja.460 Ez az eset egyúttal a mellett is szól, hogy már II. József idejében használtak az egyes atyák zsebórát. Különben igazat kell adnunk Horváth Árpádnak:461 „A szerzetesi élet a nap meghatározott óráira imákat írt elő. Napkeltekor, délelőtt közepén, délben... Imádkozni kellett éjszaka is. Ha csillagos volt az ég, könnyen eligazodott az ügyeletes fráter, de mit csinált, ha borult volt az égboltozat.” Vagyis a szerzetesi napirend maga megkövetelte az időmérő eszközöket, az órákat. Nem is nélkülözhették az órát a közösségben, sőt később a bonyodalmasabb életben sem. A kolostornak legalább 1750-től fogva napórája is működött. Ezen év április 23-án a kiadások rovatában ez áll: a festőnek napóra készítésért 6 Ft. 1780. május 27-én a napóra javításáért, a festőnek előlegként 3 Ft-ot juttat. 1780. június 15-én pedig végkielégítésképp a napórán folytatott munkáért 9 Ft-ot kap. A napóra a kolostor belső udvarára eső, a kolostor keleti szárnyának sarkában látszott egészen 1927-ig.462 Ekkor a II. emelet építésekor tüntették el. Majdnem minden klastrombán megvolt a napóra. A napóra lényegét Horváth Árpád463 így írja le: „...gnomonika. így nevezték akkoriban az árnyékvető pálcával foglalkozó tudományt... A függőlegesen felállított rúd - gnomon - árnyékot vet, s az árnyék 460 SZV Jkv. 43. köt. (1788-1791) 1791. febr. 26. 461 HORVÁTH 1957 15-16. p. 462 P. Pethö Lénárd 80 éves atya, a kolostor régebbi lakója ugyanezt megerősíti (1963. október 22.). - A szerző szintén látta még a napórát. 463 HORVÁTH 1957 16. p. 242
