Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

ban az arianizmus tombolására talált. Ezzel való küzdelmében megaláztatásban is részesült. A ,,de civitate exire compulsus“ - kitétel Sulpicius Severusnál esetleg csak Savaria belső, központi (ariánus) részeire is érthető. (Aquincum Gellérthegy-körüli kelta városnegyede római időben a feliratok tanúsága szerint mint civitas Eraviscorum szerepel. Martinusnak nem kellett esetleg a tartományt, amit provincia névvel jelöltek, elhagyni, sőt még a környéket sem, hanem csak az ariánus központot, amelyre egyedül érthető a civitas megjelölés.) Valószínű, hogy egy ideig még a külvárosban tevékenykedett, saját otthonának körében gyűjtötte maga köré az orthodoxia híveit s az itt újjáéledt mag lehetett azután alapja a kora-középkori kereszténység itteni újbóli kivírágzásának.

A ma is tisztelettel ápolt szentkút szintén figyelembe veendő adottság. Ma Rajky István művészi bronzcsoportja díszíti, de hogy mindenkor nagy becsben állott, azt gróf Batthiány Erzsébet képén22 és az említett XVIII. századi metszeten is látható (9. kép) díszes olaszos foglalata is bizonyítja. Jellemző a Szent Mártonnal kapcsolatos nagy helyi tradícióra egyébként az is, hogy a mai piactéren a Szent Háromság-szobor közelében állott, 1837-ben lerombolt, utoljára 1734-ben kijavított várostornyot a szent képe díszítette s ezen tűzoltótorony gombjában is egy korábbi időből származó vers a szent védelmébe ajánlotta a várost.23

V, A szent-mártoni ókeresztény temető emlékei.

A szombathelyi topográfiai ásatásokkal egy időben sor került a Szombathelven levő rómaikori kőemlékek kor-22 P. Szalay, i. m. 25.

23 Kunc—Kárpáti: Szombathely-Savaria monográfiája. Szombathely 1880—1894. 198—202 1.

28