Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

szerű felállítására is a Városi és Vármegyei Múzeum épületében. E „Lapidarium Savariense“-ben külön csoportosítottuk Savaria ókereszténységének emlékeit. A felállítás, illetőleg a gyűjtemény vezetőjének24 elkészítése közben még jobban kidomborodott az, amit már eddig is tudtunk, hogy az összes lelhelyileg is ismert ókeresztény jellegű kőemlékek — a Szent Quirinus bazilikánál előkerülteket leszámítva — mind a Szent Márton-városrészből valók!

Mindenek előtt két kőemléket kell említenünk, amelyek évszázadokkal ezelőtt éppen a Szent Márton-templomban voltak elhelyezve. Laziustól és Verantiustól kezdve sokan ismertetik mindkettőt. Lipp Vilmos a 70-es években már nem találta azokat. Elvesztek vagy —• ami valószínűbb — bevakolva valahol a templomban lappanganak. Az egyikről35 tudjuk, hogy a templom falában (in ecclesiae S. Martini pariete) volt befalazva.20 Jellegzetesen keresztény felirata a IV. századi Bene memorandae formulával kezdődik. Húszéves korában elhúnyt feleségének, Aur(eliae) Justinae állíttatta a férje: Fl(avius) Pomentius:

Bene memorandae coniugi dulcissimae, que vix(it) an(nos) XX m(enses) V. FI. Pomentius Aur. Justinae maritus et lector, nam et protector contra votum memoriam posuit.

A másik, ugyancsak IV. századi, keresztény sírkövet2 3'

2 Paulovics, Lapidarium Savariense. Római kőemlékek új felállítása a Szombathelyi Múzeumban. Acta Savariensia 2, 1943.

2Ä CIL III 4186 (régebbi irodalommal). — Diehl, ILCV 474. — Lipp Vilmos, A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése (továbbiakban: Egyl. jel.) II, 1874, 88.

28 Nagy Lajos, Pannonia Sacra. Szent István-emlékkönyv I. 1938, 93 kk: a Szent Márton-templomot egynek vélte a székesegyházzal, illetőleg annak elődjével, a vártemplommal. Ebből az elnézésből más téves következtetés is állott elő: a Quirinus-féle locus orationis-l azonosítja a temető-kápolnával s Quirinus vértanuságának színhelyét nem a theatrum-hoz közeleső Perintnél, hanem a Gyöngyösnél keresi. A kiváló kutató megismervén a topográfiai helyzetet maga cáfolja első sorban a fenn lefektetett következtetéseket.

27 CIL III 4221 = 10934 (Írod.). Diehl, ILCV 3298. — Gyárfás

29