Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

metői basilicáknál az oltár külön tisztelettel övezett hitvalló, martyr vagy „szent“ sírja fölött állott. Éppen a IV. században Savariából több martyríumról van tudomásunk. Quirinus püspököt is a forrás szerint az utóbbi években feltárt basilicaban temették el, a soproni kapu (porta Scarabetensis) mellett.

A sír, a confessio gyakran szabadon látható volt, az oltár előtt esetleg lépcső vezetett le hozzá, a nyílást pedig áttört márványkorlát, a transenna keretelte.13 Mindkettőnek vannak nyomai. A szentély alatti (építészeti jellege szerint legkésőbb a templom barok-időbeli átépítése idején készült, a hajó felé meg is nagyobbított) kriptában az arcus triumphalis alapzatához közel igen erős faltömb „áll útban“. Egy kibontott helyen megállapíthattuk, hogy anyaga kő és római tégla igen erős, szinte széttörhetetlen római habarccsal. Sem a kripta-építés idején, sem ma nincs semmi rendeltetése, csak akadály azon a helyen, eltávolítása, erős konstrukciója miatt úgy látszik, nehézségbe ütközött. Ott kellett hagyni, bár nem tart semmit. A kripta építésekor „kikerülték", hozzá alkalmazkodtak. Látható oldala kissé ívelt (Hochholtzer Ödön építészmérnök kripta-felmérése rajzán, a 7a. képen, A-betűvel jelölve). Délebbre, ellentétes szögben (a 7a. képen B-betűnél), mintegy pendenteképpen egy hasonló, rómaikorí falmaradvány látható egy újabban kibontott (belül vakolatlan) kríptafülke előtt. Itt is szabálytalan a kapcsolat a fülkével: ferdén kissé elállja a fülke nyílását. Utóbbi fal anyaga is vegyes (kő és tégla), igen erős római habarcscsal kötött. Jellemző, hogy megbolygatott keleti végén még egy tipikus római útburkoló bazaltkő is kiáll belőle. Hogy e két erős római falmaradvány lenn a kriptában a szentély alatt confessio része lehetett, az a kripta felmérése,

13 H. Holtzinger, Die altchristliche Architektur in systematischer Darstellung. Stuttgart 1889, 120 k.

20