Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

Az antik épület egyik főfala valószínűleg a kiálló 95 cm-es fal volt. Ez lehetett esetleg Martínus szülőházának a város felé néző homlokoldala. Maga a kápolna tehát eredetileg kisebb, cellaszerű lehetett, amilyenre van példa. Esetleg egy oszlopos előcsarnok képzelhető eléje a mai ívelt kápolna-bejáratig. Megnagyobbítása valószínűleg a kereszthajó megkonstruálásával függ össze. Bár a IV. századi fal tekintélyes vastagsága (95 cm) komolyabb, akár középületet is feltételezhet, szerény anyaga és szerkezete kisebb igényű épületre vall s tipikusan magáncélú lakóház alapjának benyomását kelti.

A IV. századi rómaikor! falrészek létezésén felül tehát az egymásraépültségnek, a folytatódásnak egy még döntőbb bizonyítékával állunk szemben: a rómaíkori és közép-, illetőleg újkori falak megdöbbentően azonos irányaival, helyzetével.

A kápolna felmenő fala, legalább is falsíkja mind anyagra (római falakból származó terméskövek mellett dominál a nem római formájú égetett tégla; a kemény római habarccsal szemben fehérebb és könnyebben szétmálló a kötőanyaga), mind technikára nézve (kb. a római fal felső harmadáig beásott árokba „öntött" alapozás, e fölött kevesebb gonddal épített foldozott téglarakás) élesen elüt a római maradványoktól, miként ezt fényképünk (5. kép) első tekintetre még a laikusnak is elárulja.

A kápolnafal aljának (alapozásának) a megásott árok földsíkjához kifolyt habarcs-tömegei, majd a vele egyirányú keleti római falnak (mint meghagyott alapozásnak) kiugrása arra vallanak, hogy a kápolna keletkezésekor, vagy —• ami valószínűbb — esetleges újjáépítésekor annak „felmenő" (az akkori felszínből kiemelkedő) fala a meglevő rómaikori falrészek tetején kezdődött. A környező földmetszetek, profilok ebben a tekintetben nem adtak semmiféle útmutatást. A föld ugyanis ismételt átforgatás

15