Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

képét mutatja: apró kő- és tégladarabokkal, habarcstörmelékkel vegyesen, ősi, évezredes temetőről van szó, ahol ez nem csodálandó. A kápolna alól kiálló római falunk is csak kb. 95 cm hosszan maradt meg, így is csak alul, mert felfelé (ahol már félméterre rövidült) menetelesen mind többet és többet fejtettek le idők folyamán a sírásók belőle.

A kiásott fal komoly mérete és a késői időhöz képest is gondos építésmódja igen megegyezik Sulpicius Severus adatával: parentibus secundum saeculi dignitatem non infimis, gentilibus tamen. Előkelőbb magánház alapfalaival van dolgunk. A falrészek nem látszanak sírépítmény tartozékainak, már mély alapozottságuk miatt sem.

A szerény, de e helyen döntő fontosságú maradványokat —• az utókor számára is megőrzendő — érintetlenül hagyva újból betemettük.

Tapasztalat mutatja, hogy a közép-, sőt újabbkori épületek főfalaival egy irányban haladó, azokat derékszögben metsző ókori falmaradványok legtöbb esetben a felettük létesült építmény azonos vagy hasonló célú előzményei voltak. A falirányok azonossága feltétlenül összefüggést, közvetlen kapcsolatot is jelent. Ha a közösséget, jelen esetben vallási kultuszt szolgáló építményről van szó, ez a megállapítás még fokozottabban áll. Még akkor is, ha a IV. század legjobban tisztelt apostolának szülőháza felett kezdetben csak egy szerényebb kápolna-féle épülhetett, amelyet később ismételten megnagyobbítottak. Ez szolgál magyarázatul arra is, hogy a falmaradvány nem esik egybe a Szent Márton-kápolna mai nyugati falával, illetőleg bejáratával. Maga a kápolna, új kifestése miatt, semmit sem árul el régebbi múltjából, építészetileg késői bárok átépítés jellegzetességeit tükrözi.

16