Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)
A jelenség, amely a szombathelyi püspöki palota nagytermében elénk tárul, a legérdekesebbek s legtöbb problémával terhesek közül való XVIII. századi festészetünk történetében. Első pillantásra talán nem is nagyigényű: főpapi palota ünnepi terme, nem is a legnagyobbak, nem is a legdíszesebbek közül való a barokk századokból; körül a falakon római jelenetek arany-grisailleban festve, fenn színes, mozgalmas mennyezetkép. Gyakori feladat a XVIII. század művészetében; a szombathelyi terem hosszú fejlődés egyik utolsó állomása. Ám a mester a XVIII. századi osztrák dekorativ falfestés legnagyobbja, az időpont, amelyben készült, nagy belső változások kora, a terem a würzburgi rokokóból indult Hefele egyik utolsó, higgadt és hűvösen előkelő alkotása, s a megbízó Szombathely első nagy püspöke, oldalán tán a nagymultú város tudós archaeologus történetírójával, Stephanus Schoenvísnerrel. Kell-e külön hangsúlyozni, hogy a program-művészet korában minő kötöttséget s mily új feladatokat jelent e találkozás a művész számára, aki a korlátokat nem ismerő fantázia és szertelen festőiség világából jött? Maulbertsch hosszú pályája során nem volt történeti festő a szó megszokott értelmében s itt, a Savaría egykori kapítólíumán emelt püspöki palotában a pannóniai főváros római történetéből vett jeleneteket kellett ábrázolnia. Merész képzelettel, színben és fényben tobzódó, túláradó kompozíciókat vitt templomok és paloták mennyezetére — eddig, s itt a terem belső felépítéséhez alkalmazkodó, hűvös és józan s kissé tán száraz festett architektúra ad keretet festői látomásainak. A mennyezetet nagy egységben átfogó, egyetlen kép helyett a négy fal párkányvonalára épített, formailag különálló s csupán tartalmilag egymásra utaló 3
