Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

kompozíciók nagy színgazdagságban, tértelenül, bizarr ötlettel ráfestve egy merőben idegenszerű, klasszicízáló architektonikus háttérre; a mennyezet csupán a középen nyílik meg kerek mezőben s ott tárul elénk halovány, törtfényű színekben az égbolt egy darabja, egy klasszikus szépségű allegória könnyedén lebegő alakjaival.

Három festői zóna, a terem látszólagos nagy egységében is különálló, érzésben és tartalomban, sőt festői értékben sem egyenletes kompozíciókkal, bár raffináltan kiszámított felfokozással s a hangsúlyok biztos elosztásával. Az alsó zóna történeti jeleneteinek lendület nélküli, merev Szárazságát, amelyen ott érzik a megrendelés és előírás kényszere éppúgy, mint a tanítvány keze, a mennyezeten Maulbertsch korábbi alkotásaira emlékeztető, mozgalmas csoportok színpompája váltja fel, hogy a legfelső zónában a fokozás és ellentét egy kiegyensúlyozott és nyugodt, derűs szépségű kompozícióban olvadjon fel. S mindez egy középnagyságú, kissé józan és kimért architektúrájú s alapterületéhez képest feltűnően magas, emeletes teremben, szürkés-viola, rózsaszín és sárgás-olajzöldes színben festett falak között, amelyek építészeti megoldása a felső részekben bizonyos kicsinyességtől és szárazságtól sem mentes.

Hol vagyunk itt már a XVIII. század korábbi évtizedeinek ünnepi termeitől? Hol a würzburgi rezidencia császártermének könnyed rokokó pompájától, festői gazdagságától és nagyvonalú egységétől, amely Mozart zenéjének adhat legméltóbb keretet? Avagy hol vagyunk a kremsieri érseki palota Maulbertsch-festette mennyezetének harsogó, mámoros színszimfóníájától? Nem fogad már e teremben a barokk nagy egyházfejedelmek kissé világias ünnepi pompája, drága márványozás csillogása, arany ragyogása, gazdagság és túláradó életöröm kerete: ami itt elénk tárul, szigorú önfegyelemről és mértéktartásról, a kötelező

4