Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

ségi hit allegóriája, jobbjával a mózesi kőtáblákra mutat, ott is az első parancsolatra; fejéből az isteni küldetés kettős fénysugara lövell a magasba, ahogyan valóban csak magát Mózest szokás ábrázolni. Tőle jobbra, kecses rokokó pózban, díszes ernyő alatt buja szépségű, ruhátlan nőalak: Sába királynője, a pogány világ szimbóluma kicsiny puttóktól körülvéve; vesztett koronája az egy Istent hirdető kőtáblák alatt hever. Balra lejebb egy átszellemült arcú, dicsfénytől övezett nőalak lebeg, klasszikus megmintázásban, szélesen lobogó, tört selyemfényű palástban: az újszövetség allegóriája, két kezében a hétpecsétes szent könyvet s rajta Isten bárányát emeli magasba (János: Jelenések könyve 5.). Alul középen merész rövidülésben alábukó szárnyas kerub harsonáz, baljában az üdvözültek koszorújával. A képmező jobb szélén fenn a tovaszálló szárnyas idő allegóriája. Kronos, a nehéztestű szárnyas aggastyán kaszával és — bizarr ötletként — virágos bőségszarúval. Alatta félhomályban, sötétebb felhőgomolyagon, mint valami mélység fölött kiugró sziklafokon torzonborz férfialak ül, erőteljesen felhúzott jobb lábára támaszkodva, balját az űrbe lógatva s edényből vizet önt a tátongó mélységbe: Acheron, az alvilág folyója, ismét Vergilius» kép, klasszikus allegóriával utalván a kárhozatra. És mindezek fölött, gomolygó angyalsereg közt, jobbján az üdvözült lélek szárnyas allegóriájával, opálos fényözönben, légiesen könnyed, pasztellszerűén elmosódó, gyengéd rokokó színekben az isteni Gondviselés alakja trónol: allegorikus nőalak, fején koronával, baljában magasra emelt jogarral.

Egy minden földitől elszakadó, égi szférákba emelkedő jelenéssel koronázza meg itt Maulbertsch a terem freskódíszét.

Amint az építészeti foglalat, úgy maga a freskómű is sajátosan átmeneti jellegű, késői alkotás: régi és új deko-21