Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

fölött trónoló isteni Gondviselés allegóriája18 19 halaványabb, gyengéd, opalizáló, törtfényű színekben festve (8. kép). Az égbolt kékjén könnyedén gomolygó, légies felhők közt sugárzó szépségű nőalakok, sötétebb, nehéztestű mithológiai férfiak, szárnyas kerubok és kis angyalputtók serege világos csoportfűzésben, kiegyensúlyozott kompozícióban, formák és rövidülések fölényesen biztos mintázásával: a rokokó játszi, légies könnyedségének és a klasszicizmus nemes formai tisztaságának kivételesen szerencsés összhangjával. Maulbertsch legköltőibb, legharmonikusabb alkotásai közül való: a féktelen vizíonárius képzeletű, expresszív erejű, szertelen festőiségben tobzódó mester20 itt jut legközelebb a latin lélek formai szépségeszményéhez. Jelenetezésben és színhatásban, valamint a dekoratív alapérzés hasonlóságában — bár formaadásban egy lépéssel előbbre halad a klasszicizmus felé — legközelebb áll az 1780 körül festett Jupiter és Antiope színvázlathoz;21 sokban rokona egy korábbi fejedelmi eljegyzésre készült allegóriája színvázlatának;22 23 az opalizáló felhőkön szinte légies könnyedségben trónoló isteni Gondviselés szimbolikus nőalakját és a harsonázó kerubot viszont a klosterbrucki premontrei kolostor nyári refektóríuma számára festett s ma már nem létező mennyezetképéről ismétli meg.22

A képmező közepén felhőtrónján ül egy szélesen lobogó aranybrokát palástos nőalak: Synagoga, az ószövet-18 így értelmezi az allegóriát már az egykorú Schoenvisner is:

„ . . . praeter ingeniosa divinae Providentiae symbola in laqueari depicta . . .“ V. Ö.: id. m. 378. 1.

50 V. Ö.: Adolf Feulner: Skulptur und Malerei des 18. Jahrhunderts in Deutschland. Wildpark—Potsdam 1929. S. 230. ff. — továbbá: Otto Benesch: Maulbertsch. Zu den Quellen seines malerischen Stils. Stadel—Jahrbuch Bd. 3—4. Frankfurt a. M. 1924. S. 107. ff.

21 V. ö.: Das Barockmuseum etc. S. 19. Nr. 45. és Abb. S. 175.

22 U ott S. 19. Nr. 43. és Abb. S. 174.

23 U ott S. 19. Nr. 40. és Abb. S. 170.

20