Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)
kulcsára mutat. Lecsüngő stólája a potestas ordinis, a kulcsok a potestas jurisdictionis jelképei. Tekintete a képmező jobb szélén álló két gazdag óarany palástos, pásztorbotos szent férfiúra irányul, akikben nem nehéz felismerni Savaría nagy szülöttét, a toursi Szent Márton püspököt — reá utal a mögötte ülő meztelen férfialak a szent attribútumával, a lúddal s az előtte heverő katonapajzs —, valamint a Savariában vértanúhalált halt Szent Quirinus püspököt a malomkővel. A két helyi szent nyilvánvalóan Szily püspök kívánságára került a kompozícióba, ezzel is utalván az allegoria kettős értelmére: az új püspökség egyszersmind a két szent helyi kultuszának feléledését is hozza. Előttük egy kecses rokokó pózban ülő nőalak, élénkebb mályvavörös és rezedazöld lepellel, visszafordulva tekint fel rájuk, vállán igával. Sokszoros értelmű allegória. A XVIII. század ikonológiájában1“ jelentheti az engedelmességet (obedientía), jelentheti a szenvedést és türelmes megadást (patientia): az egyház szentjeire és vértanúira mindkettő vonatkoztatható; de mélyebb theologiai értelmezéssel jelenthet utalást is Máté evangéliumának XI. 29—30. verseire: „Tollite jugum meum super vos . . . Jugum enim meum suave est, et onus meum leve .. .“ie 15 16 15 V. Ö.: J. B. Boudard: Iconologíe tírée de divers auteurs. Ouvrage Utile aux Gens de Lettres, aux Poetes, aux Artistes, et généralement á tous les Amateurs des Beaux—Arts. Vienne 1766. Tome II. pag, 22. és 50. 16 Ez utóbbi értelmezés mellett szólna az a körülmény, hogy Maulbertsch e motívumot többször ismétli, így a klosterbrucki premontrei kolostor mennyezetképeíhez készült színvázlatain is. V. ö.: Das Barockmuseum im unteren Belvedere. II. Aufl. Wien, 1934. S. 18. Nr. 40—41. és Abb. S. 170—171. E íreskómű részletes programmját s vele az allegóriák felfejtését pedig maga a mester adta ki 1778-ban terjedelmes nyomtatványban. V. ö. Hans Tietze: Programme und Entwürfe zu den grossen Österreichischen Barockfresken. — Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. Bd XXX. Wien, 1911—12. S. 16. — Ez alapon értelmezi az allegóriát 16
