Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

A megfáradt szibilla elpihent az éjben az eljövendő aranykor hajnalát várva. Mellette az eljövendő gyermek. ,,Siqua manent sceleris vestigia nostri. . (Eel. IV. 13.) talán ezekre a vergiliusi szavakra utalnak — íttmaradt bűnök jeléül — a faun és szatir. És hogy a mester még apróbb részletekben is követi a vergiliusi sorokat, erre utal a szatir mögött lecsüngő borostyán s a jobb sarokban látható akantusz-szerű növény.

,,At tib>, prima puer, nullo munuscula cultu Erranfes hederas passim cum baccare tellus Mixtaque ridenti colocasia fundet acantho."14

Ed. IV. 18—20.

És az új aranykor megszületik, a Szűz — Justitia — visszatér a földre, mégpedig nem is az augustusi, hanem a barokk allegorizálásnak megfelelően, a mindenkori, a jelenre vonatkoztatott aranykorban. Ebben nyer a főbejárattól balra eső színes, mozgalmas kompozíció kettős értelmet: tágabban a katolikus egyház apotheozisa, helyi vonatkozásban új aranykor allegóriája, amely az új püspökséggel köszönt a városra (5. kép). A csoport közepén emelvényen áll szoborszerű szépségben, törtfényű fehér selyem ruhában a Szűz: az Igazság allegóriája jobbjában mérleggel, baljában — zsúfolt ötletként — aranyos bőségszarúval; szárnyas kerub emeli föléje a megdicsőülés koszorúját. Tőle balra magas trónon, az ószövetségi előképet jelentő sudár pálmafára boruló bíbor-baldachin alatt sugárzó szépségű nőalak óaranyhímzésű palástban, kitárt könyvre támasztott jobbjában jogarral: a Theologia, avagy konkrétebben az Egyház allegóriája, baljával egy szakállas öregtől bíborpárnán tartott kulcsra, a mennyország

14 Kőszegi Rájnis József fordításában:

Most leg-elöre neked, Gyermek! Koszorúdba paraszti Kintseít önként adja mezőnk, számodra nevelvén Barna peszertze-fiivekkel-elegy szép földi borostyánt Memfisí bab-levelet, s mindenkor zöldes Akantust.

15