Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

inkább használt sarkophagokon gyakran szereplő dedikáció.

A mögöttük levő csoportban a baloldali hasonló, e nemben talán legdíszesebb síremlék-en a Medusa-fej két oldalán a szimbolisztikus madarak, a galambok is megjelennek. A sarkokat itt oroszlánok töltik ki, mellső mancsaik között kosfej volt látható. Ezek is az elmúlás szimbolikus alakjai, amelyek, mint látni fogjuk, monumentálisabb sírépítményeken Savaríában szobor-alakban is nagyon gyakran szerepeltek. L. Maximi fii. Emonaból (Ljubljana-Laibach), dom(o) Emon(a) származott, a sírkövet pedig még életében állította magának és övéinek: v(ivus) f(ecit) sibi et suijsj. A két utolsó sorban azután a legkorábban elhunyt kedves feleség nevét és életkorát találjuk: et Saloniae Marcellae con(iugi) pie(ntissimae) an(norum) XXX. A féloszlopokat és a vízszintes léctagot finoman vésett, kunkorodó indák díszítették, amelyek a léctag közepén kétfülű kantharosból indulnak ki. E díszes sírköveket a közeli stájer-hegyekből való márványból faragták, az emonai eredet pedig szinte a sírkövek formai eredetének az útját is jelzi, mert ez a sírkő-típus, valamint annak összes díszítő elemei itáliai eredetűek, amelyek Aquileia közvetítésével Emonán át jutottak az akkori egyik világ-úton (az ősrégi borostyánkő-úton) legelőször Savariába és innen Pannonia egyéb részeibe.

Előbbiekhez hasonló sírkő felső része látható jobbra, a vízszintes mezőben három igen jól megformált párduc alakjával. Oromzatában az alatta levő sírkő-töredék alját is díszítő jelenet látható: feldöntött kancsóból ülő párduc táplálkozik. Miután e jelenet több savariai emléken is előfordul, Lipp Vilmos"7 abban — noha az pl. egy győri emléken is látható — Savaria címerét vélte felismerni. 27

27 Egyl. jel. VIII, 1880, 23.

23